Tüntetés itt, sztrájk amott, de még mindig lenne olyan, ami miatt Pestre kellene vonulni. Mondjuk azon fiatalokért, akik esetleg még az egyetem padjait koptatják, vagy éppen otthon gubbasztanak, mert nem találnak munkát. Értünk ki áll ki? Értünk ki fog beszédet mondani? Lesz majd vajon köztünk egy Sándor Mária?
Kép forrás: https://wall.alphacoders.com
Már a második munkahelyemnek mondtam búcsút. Megjártam a munkanélkülit, aztán pedig a társadalombiztosítás ügyében kellett eljárjak. Szociális alapon semmiféle juttatás nem jár nekem, mivel a tulajdonomban van egy autó, így úgy kell megoldanom a megélhetést, ahogy akarom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem van egy párom és kettőnknek van hátországa, vagyis a szüleink, akik támogatnak minket. Ott segítenek, ahol tudnak, de mindent nem tudnak helyettünk megteremteni és nem is várjuk el tőlük. Hiszen ezért költöztünk külön, hogy minél hamarabb a saját lábunkra álljunk.
Inkább azon fiatalokért szeretnék én most felszólalni, akiknek nincs támogató hátországa, akiknek szintén nem jár semmilyen juttatás, sem támogatás, de még munkahelyet sem képesek találni. Rájuk is kellene gondolni, hiszen ők is számítanak és nem jó kedvükből ücsörögnek otthon. Készülnek a mama hoteles cikkek, amikben azon fiatalokról szól a fáma, hogy még mindig nem hajlandóak elköltözni otthonról. Mi lenne, ha most egy másik szemszögből tekintenénk meg a mama hoteles fiatalokat? Ha mondjuk abból a szemszögből néznénk, hogy van ugyan munkahelyük, de nem képesek egyedül egy albérletet fen tartani, hiszen ezek árai is magasan vannak, mint valami hegytető. Aláírom, hogy tényleg vannak olyanok, akik mindezt kényelemből teszik, de még mindig többen vannak azok, akik mennének a családi fészekből, de nincs rá lehetőségük.
Egyedül boldogulni manapság művészet. Állást találni pedig egyenesen felér egy kolosszális sikerrel. Az állás hirdetések nagy többsége szakmunkás állás, vagyis férfiakat keresnek nagy többségben. A nőkre szinte csak a pultban vagy irodákban van szükség, esetleg talán még a kereskedelemben, ha 25 évesen van 30 éves tapasztalata meg végzettsége, de ettől még lehet pályakezdő. Igen, valami ilyesmit várnak el tőlünk, hogy legyen munka tapasztalatunk. De mégis honnan a fenéből szerezzünk, ha senki nem ad nekünk lehetőséget?
El vagyunk hordva mindenféle lusta dögöknek, pedig sokunk nem az. Elvégezzük a főiskolát meg az egyetemet, mert lassan már mindenhova felsőfokú végzettség kell, de aztán mégsem találunk munkahelyet és tömegével malmozunk a munkanélküli várójában, miközben azon jár az agyunk, hogy mi lesz így velünk vagy egyáltalán az életünkkel.
Nem mindenki olyan bátor, hogy itt hagyjon mindent és elhagyva az országot máshol keresse a megélhetést.
Kép forrás: https://wall.alphacoders.com
Valaki szólaljon fel, ha nem vállalja senki, akkor itt vagyok én!
Nagyon szépen kérem a mélyen tisztelt publikumot, hogy vessen ránk is egy pillantást, ránk, akik szeretnénk dolgozni és megélni, ezt követően pedig családot alapítani. Ahhoz, hogy nekem valaha is gyermekem szülessen, meg kell teremtenem egy biztos hátteret, de itthon ülve ez lehetetlen. Valaki nézzen körbe és keressen fiatalokat, majd kérdezze meg tőlük, hogy szeretnének e dolgozni? A válasz nagyon sok esetben igen lesz. Adjanak nekünk legalább egyetlen esélyt, hogy valamiféle tapasztaltra tehessünk szert. Vegyék figyelembe az iskolai gyakorlatokat is, hiszen nem poénból végeztük el azokat az óraszámokat. Legyenek nekünk is képzések, esetleg tovább képzések, ha nem sikerül elhelyezkedjünk. Találjanak fel nekünk is valamiféle támogatást, de ne legyen kizáró ok az, hogy ha bármi is van a tulajdonunkban.
Valaki figyeljen ránk is, mert a mi köreinkben is óriási a probléma és segítségre szorulunk!
Köszönjük!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: