Legyen ez most egy levél a leendő gyermekemnek, amit egy cikk váltott ki belőlem. Üzenek az univerzumba várakozó kis csodámnak, mert most azt érzem, hogy ez a helyes.
Kedves gyermekem, te drága lélek!
22 éves vagyok és az anyád leszek egyszer. Nagyon sokat kell még egymásra várjunk, mert az a helyzet, hogy apáddal olyan vizeken hajózunk az élet tengerén, hogy még mi magunk se látjuk a kikötőt. Ketten vagyunk nagy szerelemben, tele tervekkel, amikben te is szerepelsz.
Ha itt lennél nagyon szeretnénk, mindentől óvnánk, de félek eme veszélyes vizeken túl sok lennél számunkra, szinte teher. Ezért mi most meggátoljuk, hogy gyere. Remélem, megbocsátasz ezért nekünk és tudsz még várni.
Tudod, ha az ember a saját jövőjét se látja, akkor a kis csodának is várakoznia kell, ha tetszik, ha nem. Pedig jó lenne, ha baba illat lengené be minél hamarabb a szobát, ha baba kacaj édesítené a füleinket, ha valaki itt toporogna a lábunk alatt és kicsi kezével simogatná a combunkat jelezvén, hogy akar valamit, vár valamit, kérne valamit.
Az életünk most nem a legjobb. Sok az akadály, a megoldásra váró probléma. Az otthonunkat biztosító hajó is léket kapott és süllyed. 2 hónap múlva már nem is lesz, így gyorsan kell találnunk egy másikat, egy biztosabbat.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Sokat ábrándozunk rólad, hogy milyen lennél, milyen leszel. Mit tanítanánk neked, milyen jelmezbe bújtatnánk farsangkor és milyen ruhákat vennénk számodra. Esténként milyen lenne, ha mellettünk feküdnél, milyen lenne a szuszogásod, a puha bőröd. Annyira szeretném már tudni, annyira szeretnélek már látni, de nem lehet, mert nem olyan a helyzet. Őszintének kell lennem veled, mert egy anyának ez a dolga és jobb, ha már ezt előre tudod. Itt, ahol mi most élünk a helyzet csak egyre rosszabb és rosszabb. Főleg a gyerekeknek, náluk most nagyon nagy baj van!
Képzeld kincsem, bekrepált az oktatási rendszer, ami a jövőtöket alapozná meg, az a rendszer, ahol állítólag a jövő nemzedékét nevelik. Egyszerűen elromlott a gépezet!
Valaki, akit nem is tudom minek nevezzek, azt mondta, hogy nélküled nem is számítanánk családnak. De hát édesem, drága gyermekem, hogyan hozzalak a világra, ha még a tanításod, az egyik legfontosabb dolgod is veszélybe került? Hogyan hozzalak a világra egy biztos hátország nélkül? Nem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedj és bármennyire is szeretnélek ,nem akarom azt látni rajtad, hogy valahol egy kis mozaik darab hiányzik nálad a képből.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
A legboldogabb, legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb életet és gyermekkort akarom neked adni, mert megérdemelnéd, mert mint minden kis apró csoda, mint te megérdemelné, megérdemli.
Apáddal nagyon várunk és ezt nem tudom hányszor kellene még leírnom, hogy biztosan tudd! Pedig tudhatod, hiszen csak a zöld jelzésre vársz. Várj még drágám, sietünk, ahogyan csak tudunk! Érted sietünk, ne félj, ne ess kétségbe, ha úgy érzed itt az idő és mi még nem vagyunk sehol. Tudd, hogy úton vagyunk, és nagyon várjuk, hogy végre a karunkba tarthassunk!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: