Nem rég debütált a Showder Klub deszkáin egy igazán humoros és egyedi humorista, Pólyán József. Az előadásában Szabolcs megyéről mesélt, ahonnan jött. Akik nem a megyében élnek, azok végre kaphattak egy kis ízelítőt arról, hogy hogyan is élünk mi, milyen a kultúránk. De ki ez a fiatalember és hogyan került a színpadra? Honnan jött? Mivel foglalkozik? A most következő interjúból máris kiderül:
Először is még egyszer gratulálok az első fellépésedhez! Nagyon élveztem és köszönöm a könnyes nevetést!
Milyen érzés volt ott a színpadon először? Mennyire izgultál?
Természetesen fantasztikus érzés volt! Ezzel a fellépéssel egy régi álmom vált valóra. Már akkor a Showder Klubba vágytam, mikor életemben először álltam színpadra. Mindenki, aki elkezd stad up-al foglalkozni, bármilyen tervei is legyenek, mindenki titkon azokra a deszkákra szeretne állni, abba a műsorba vágyik. A hangulat fantasztikus volt, sokkal jobb, mint amilyen a képernyőkön átjön. Hihetetlen érzés volt azok között a díszletek között állni, amit a tv-ben láttam éveken keresztül.
A szereplés lehetősége, hatalmas elismerés a szakma részéről. A műfaj nagy öregjei nagyon barátságosan fogadtak. A fellépés miatt nem igazán izgultam. Elég magabiztos voltam, és a műsorom is sokszor lepróbáltam már közönség előtt. Azonban mégis akadtak nehézségeim. A TV-felvétel miatt sok, olyan elvárás volt velem szemben, ami addig az élő fellépéseken soha. A rendező már az elején elmondta nekem, hogy mit kell tennem, ahhoz, hogy jó felvételt készíthessen rólam. Elmondta, hogy hová állhatok, hová nem. Ne a közönségre nézzek, hanem a kamerákba, mert ha lefelé nézek a közönségre, akkor a kamera a fejem búbját veszi, és úgy fogok kinézni, mint aki a cipőjéhez beszél. Elmondta, hogy nem sétálgathatok a színpadon, mert ha a kamerák folyton mozgásban vannak, a TV-nézők elszédülnek. Még nagyon sok ilyen szabályt közöltek velem. Egy TV-felvételen pedig legalább olyan fontos az, hogy jó felvétel készüljön rólam, mint hogy a jelenlévők milyen jól szórakoznak. Én természetesen meg akartam felelni ezeknek a kritériumoknak. Tulajdonképpen azért izgultam, hogy ezeket el ne rontsam. Így annyi mindenre kellett figyelnem, hogy tulajdonképpen csak arra nem figyeltem, amit csinálok, a stand-up-ra. Ezért sajnos sokat vesztettem előadásmódban, ami az erősségem. Viszont rengeteget tanultam belőle, most már tudom, hogy miben kell fejlődnöm, és mit kell gyakorolnom a fellépéseim során. Alig várom, hogy újra lehetőséget kapjak, és bebizonyítsam, hogy ennél sokkal többre vagyok képes.
Ugye az első dolog, ami megjegyezhető volt rólad, hogy Szabolcs megye egyik kis falujából jöttél. Mesélnél egy kicsit róla? Hogyan fogadták ott a sikeredet?
Tornyospálcáról származom, ami egy nagyközség a Nyírségben. Az internetnek köszönhetően a fellépéseim híre oda is eljutott. Bármilyen meglepő a TV-s szereplésem óta nem voltam otthon, így a reakciókról csak annyit tudok, amit az internetes portálokon, és közösségi oldalakon látok. Alapvetően pozitívan fogadták a sikeremet, aminek nagyon örülök! Azonban a Showder Klubban előadott blokk egy kicsit megosztó volt. Sokan nem értik meg, hogy ez egy stand-up műsor volt, nem pedig egy akadémiai székfoglaló előadás. Természetesen túlzó volt, és nem szó szerint igaz minden mondata. Tudom, hogy mi a különbség a tirpák és a szabolcsi között, de azt is meg kell érteni, hogy az ország lakosságának túlnyomó részének ez a két fogalom összemosódik, és én egy országos műsorban szerepeltem.
Kép forrása: A kép a humorista saját képtárából való!
A humor főleg ugye a térségünkre korlátozódott, ha fogalmazhatok így. Szó esett az alkoholizálási szokásainkról, a disznóvágásról és a beszéd stílusunkról is. Sokat gondolkodtál azon, hogy ez legyen az első fellépésed témája vagy egyből tudtad, hogy ezzel szeretnél indítani?
Bár rövid karrierem során már több témát feldolgoztam, egyből tudtam, hogy ezzel szeretnék bemutatkozni. Amikor a Showder-válogatóra mentem még egy éve sem volt, hogy először álltam színpadra. Ez egyébként óriási dolog, mert tudtommal ezt ilyen gyorsan elérni, még senkinek nem sikerült. A műfaj nagyjai azt javasolták, hogy olyan műsort vigyek, amit már sokszor, több közönségen is lepróbáltam, és biztosan sikert arat. Ez pedig akkor még csak erre az egy műsorra volt igaz, ezért ezt vittem. A válogatón nagy sikert aratott, és többek szerint elég különleges és népszerű a téma, ezért végül ez került a műsorba.
Hogyan jött a Stand – up? Úgy értem, mi vitt odáig, hogy a Showder klub deszkáin megmutasd magad?
Bármilyen klisés is legyen, de tényleg a barátaim vettek rá. Sok éve már, hogy arra sarkaltak, próbáljam ki magam ezen a területen. Az életem valahogy úgy alakult, hogy mindig másban láttam a jövőmet, és karriercéljaimat. Végül én is beláttam, hogy nekem a színpadon a helyem, és ettől vagyok boldog. Az első fellépés csak egy jó bulinak indult. A nagy siker miatt azonban gyorsan következett a második. Az est akkori műsorvezetője Felméri Péter pedig bíztatott, hogy folytassam, mert szerinte jó, amit csinálok. közönség megnevettetése soha nem tapasztalt sikerélményt adott nekem, így most már fel sem merül bennem, hogy valaha abbahagyom, bárhogy is alakuljon a karrierem.
Mesélted, hogy most már Budapesten élsz. Nagy változást hozott az életedbe az, hogy ilyen messziről felköltöztél a fővárosba? Milyen érzés volt? Hogyan telt az első időszak?
Igen! Nagyon nagy változást hozott az életembe, de abszolút pozitívat! Nagyon szeretek itt élni, a költözés életem legjobb döntése volt. A stand up-al az igazi karrierem is itt találtam meg. A testvérem és a barátaim már rég itt éltek, és engem is már régóta győzködtek, hogy költözzek fel. Nem voltam egyedül az elején sem. Már Tornyospálcán éreztem magam egyedül, mivel akikkel együtt nőttem fel, már itt laktak a fővárosban. Nagyon sok kulturális programra és társasági életre van itt lehetőségem, amire otthon nem volt. Hamar lett kedvenc kávézóm, teaházam, és street food éttermem. A baráti körbe való megérkezés pedig egyszerűen nagyszerű volt. A szükséges, de nagy változásokat nehéz volt kezelni az elején, de hamar sok sikerélmény ért itt, ami segített, és biztosított arról, hogy meg fogom itt állni a helyem.
Mi a valódi foglalkozásod, végzettséged? Sikerült gyorsan megtalálni a helyed miután felköltöztél Budapestre?
Először a Pécsi Tudományegyetemen végeztem, mint politológus, aztán Gödöllőn a Szent István Egyetemen, mint kertészmérnök. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, a kettő között van összefüggés. A politológián az agrárpolitika volt a kutatási területem. A szakmai gyakorlatomat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztériumban végeztem a Stratégiai Főosztályon. Ott azt javasolták, ha ezen a területen akarok dolgozni, akkor szerezzek egy agrárdiplomát. Az egyetemet is ők javasolták. Hát szereztem. Aztán időközbe sok minden változott és már nem akartam a közszférában dolgozni. A második diploma megszerzése után hazaköltöztem és a családi gazdaságban kezdtem dolgozni. A családom almatermesztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Eleinte azt hittem ebben megtalálom majd a számításaimat, de tévedtem. Aztán idővel nem éreztem magam jól Tornyospálcán. Nem láttam ott olyan jövőt számomra amilyet szerettem volna. Így jött a döntés a költözés mellett. Itt Budapesten jelenleg egy multinacionális vállalatnál dolgozom, amely főként kiskereskedelemmel foglalkozik. Eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez a karrier jelenti számomra a jövőt, de mégis nagyon fontos és sokat jelent nekem. Konzervatív paraszti családból származom, ezért én is elég régi vágású vagyok. Nagyon fontos számomra, hogy legyen munkám. Ez ad nekem önbecsülést és biztonságérzetet. A felköltözés utáni szörnyű álláskeresési időszaknak ez a munka vetett véget, és teremtette meg nekem azt a biztonságérzetett, ami lehetővé tette, hogy kialakítsam az itteni, új életem.
Vannak példaképeid, akikre felnézel, akik inspirálnak? Ha vannak, elárulod, hogy kik ők és miért?
Igen vannak! Kiemelni csak egyet szeretnék. Bödőcs Tibort! Nem csak azért mert fantasztikus a humora és a színpadi jelenléte, hanem mert nagyon fontos számomra az intellektuális humor. Ő nem a celebekre és a trágár szavakra építi a műsorát. Fontos számomra, hogy egy humorista mondjon is valamit a színpadon, ne csak beszéljen. Az ő poénjai amellett, hogy szállóigékké váltak, valóságos kis szociográfiát nyújtanak nekünk korunk vidéki társadalmáról. Az ő műsoraiban bemutatott karakterekben én is ráismerek a szomszédjaimra, ismerősökre, szülőkre. Tényleg ilyenek vagyunk! Az általa bemutatott szituációkról pedig az jut eszembe, hogy ezt már én is átéltem! Tényleg így élünk mi vidéken! Nagyon szórakoztató és rendkívül hiteles! Én is ezt szeretném elérni!
Végezetül mit üzennél az otthoniaknak és az otthoni rajongóknak? Hiszen gondolom nagyon megható a számodra, hogy ilyen büszkék rád, és egy egész megye támogat.
Először is, nagyon köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzés és bíztatást! Ez nagyon fontos nekem. Azt üzenem, hogy még nagyon sokat fogtok látni TV-ben és élőben is. Reményeim szerint mihamarabb Szabolcs megyében is! Igyekszem nagyon sokat szórakoztatni benneteket, és felhőtlen könnyes nevetéssel teli perceket szerezni nektek!
Én magam pedig csak annyit tennék hozzá, hogy köszönöm az interjút és további sikeres, nevetésben gazdag fellépéseket kívánok!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: