Hogy vagy?

Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Igazából sablonkérdés is lehet, ami megtör egy kínos csendet. Egy kérdés, amely beszélgetést indíthat. Egy kérdés, ami az évek alatt elvesztette azt, amiért igazán fontos volt. Szürke lett és már semmit nem jelent. 

Kép forrása: pexels.com

Az emberi kapcsolataink olyanok, mint az instant kávé. Pont addig tart. Nem képviselnek értéket, nem szerepelnek benne érzelmek, az érdeklődés pedig már csak sablon duma. Persze ez nem minden ember kapcsolatára igaz, de többségben vannak azon emberi kapcsolataink, amikre igen. 
Pedig ez az egyszerű kérdés sokat jelenthet főleg, ha őszinte érdeklődéssel tesszük fel. Ezáltal pedig örömöt hozhatunk valaki életébe egy pár percre, egy teljes órára vagy egy teljes napra. 

Nem érdeklődünk már egymás felől és igazából már sajnos senkit nem érdekel igazán, hogy mi van a másikkal. A facebook úgyis elmesél mindent. Ott látom, hogy ki ment férjhez illetve nősült meg. Nem kell jelen legyek a nagy eseményen, mert kommentben is gratulálhatok és az örömömet egy emotikonnal simán kifejezhetem a számítógép mögül. Gyermek születése esetén vicces gólyás, gratulációs képet küldhetek képeslap helyett. Illetve posztolhatok babás nyereményjátékokat az újdonsült szülőknek. Születésnapi tortával sem kell bajlódjak, mert ezt is megoldom pár sorral a másik illető idővonalán. 
És, hogy mi helyzet, ha kíváncsi vagyok valakire? Ráírok egy kis ablakban és bedobom a már stílusos egy szóból álló kérdést: Mizu? Erre természetesen jön a másik egy szavas válasz: Semmi. Ezzel pedig teljesen letudtam az érdeklődés körét a másik iránt és természetesen ez vissza is megtörténik. 
Így leírva lehet, hogy megszokottnak tűnik, de valójában borzasztóan szomorú, hogy itt tartunk. Talán ezért sem szeretek annyira a facebook kis ablakában csevegni. Inkább a fülemhez emelem a telefont és ott érdeklődöm, beszélgetek. Számomra ez még mindig személyesebb, mint inkább pötyögjek. Egyébként borzasztóan idegesít is! 

Kép forrása: pexels.com

Tudom, hogy sok helyen ez tényleg csak egy sablon szöveg, meg igazából már itt Magyarországon is az. Arra kérek mindenkit, hogy most gondoljon bele abba, hogy úgy isten igazából nem esne jól, ha valaki tényleg azért keresne bennünket, hogy a hogy létünk felől érdeklődjön? 
Milyen jól esne, ha valaki megkérdezné, hogyan is érezzük magunkat az adott napon. Nem olyan nehéz megemelni a telefont és felhívni valakit, vagy egyszerűen csak átugrani egy kávéra és egy jót beszélgetni. 
Törekednünk kell arra, hogy a személyes kapcsolatainkat ápoljuk és legfőképpen arra kellene ügyelni, hogy mindez ne az interneten keresztül történjen. 
Nem a távoli ismerősökről beszélek, hanem azokról, akik a szomszéd utcában laknak, akiktől nem választ el több száz kilométer.  Az emberi kedvesség olyan lesz lassan, ami kihal teljesen. 

Rengetegen érezzük magunkat magányosnak és elhagyatottnak és mindez azért van, mert az internet és a vele járó appok, lehetőségek teljesen átvettek egyes szerepeket és romboló hatással bírnak ránk. Nem lenne szabad hagynunk, hogy mindezek eluralkodjanak rajtunk. Nem lenne szabad beletörődnünk abba, hogy ilyen lett a világ és ezt el kell fogadni. Senki nem tart pisztolyt a fejünkhöz, hogy mi is egy sorba olyan álljunk be, ahova nem akarunk, mert nem érezzük jól magunkat. 
Ne virtuális képekkel és videókkal köszöntsük egymást és tudjunk le gratulációkat. Nem robotok, hanem emberek vagyunk, akik rendelkeznek egy olyan valamivel, amit úgy hívnak lélek. Az emberi lélek pedig borzasztóan sérülékeny. A lelki betegségek pedig később fizikális tünetekként jelentkeznek majd és már egyel több problémánk lesz, amivel meg kell küzdenünk. 

Kedves olvasó! 
Hogy vagy?

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)