Mindenkinek van egy ex-aktája, amit nem szívesen nyit ki. Elzárja mélyen maga és a világ elől, hogy soha többé ne kelljen szembesülni azzal a kudarccal, ami akkor élt. Vannak viszont olyan akták, amik még ma is nyitottak csak éppen már új fejezetet vezettek be benne. ” Barátság” a címe.
Mai társadalmunk nagy része leginkább elítélendőnek tartja, ha valaki jó viszonyt ápol egykori kedvesével. Nem értik és igazából szerintem nem is akarják érteni, hogy mi is alakul ki ekkor két ember között. Hiszem és vallom, hogy nem kötelező kígyót, békát mondva a másiktól elválni. Lehet ezt felnőtt, emberi módon is intézni, hogy később ne kelljen pironkodva elmenni a másik mellett.
Tudom, hogy azt közvetíti felénk a világ, hogy akit mi egykor szerettünk, azt most átkozni kell. Most mindenki gondoljon vissza a régi szép időkre, amikor még a szeretlek szó csilingelve hangzott el, amikor a másik karjai biztonságot adva fonódtak rajtunk körbe, amikor a másikhoz menekültünk vigaszért. Megvan? Akkor most gondoljunk a jelenre és arra, hogy hányszor is átkoztuk el azt az embert, akinek egykor sokat köszönhettünk és talán még ma is köszönhetünk. Mire jutottál?
Egy nap mind rájövünk, hogy nincs értelme az évekig tartó haragnak és szitkozódásnak. Egy nap magától is eljön a megbocsátás és a lélek megnyugszik, az emlékek pedig kopnak. Akár az is előfordulhat, hogy később pár percre összehoz minket újra az élet és beszélnünk kell egymással. Sokkal jobb ezt úgy megtenni, hogy közben nem rándul görcsbe a gyomrunk, nem szégyenkezünk, hanem oldottak és vidámak vagyunk. Nem jobb így? Egy nap majd mind rájövünk, hogy igen, így sokkal jobb. Ehhez kell egy felnőtt érzelmi intelligencia is természetesen és higgyétek el, hogy mindenki beéri majd ezt.
Én személy szerint azt mondhatom, hogy nem vagyok haraggal egykori kedveseim felé. Csalódást érzek, de haragot nem. Tisztáztam magamban mindent, így képes lennék velük beszélgetésbe elegyedni. Igazából nem is úgy tekintek rájuk, mint egykori szerelmekre, hanem emberekre, akik kedves emlékeket is hagytak maguk után. Ezt pedig tiszteletben tartom. Így vagyok képes arra, hogy felköszöntsem őket születésnapon vagy névnapon és tényleg őszintén kívánok nekik sok boldogságot az életben. Ők is ugyanígy vannak velem. Tudom, hogy mindannyian őszinték kívánták azt, hogy találjam meg a boldogságot valaki oldalán, hogy kapjam meg mindazt, amit tőlük nem kaphattam meg.
Volt, akivel baráti viszonyt is ápoltam, de sajnos el kellett válnunk egymástól. Az most lényegtelen, hogy miért. Kettőnkre tartozik, és nem fogom ezt soha itt nyilvánosan kiteregetni. Talán egy nap majd megoldódik, vagy így kell majd lezárjam. Ehhez pedig majd kell némi idő. De megoldom.
Kedvesek!
Soha nem baj, ha te másképpen viselkedsz. Merjetek új fejezetet nyitni és meglátjátok, hogy valami igazán szép is kialakulhat. Íródhat egy sokkal szebb történet, amit büszkén mesélhettek el majd másoknak mondván, hogy így is lehet. Nem lesz könnyű. Sőt, igazából borzasztó nehéz lesz, de minden rajtad és a másikon múlik, hogy hagyjátok e magatokat befolyásolni. Hagyjátok e majd, hogy a társadalmi elvárás végül elvegye a kezetekből a tollat és befejezze az új fejezetet.
Ha tudjátok, hogy nektek ez így jó, akkor álljatok ki magatokért, a kettőtök kapcsolatáért. Ne essetek bele abba a hibába, hogy végül “viszlát” legyen a végszó. Bánni fogjátok!
Az exeink igenis lehetnek fontosak attól függetlenül, hogy már nem a szerelem tart minket össze. Emberileg összeköthet minket más is. Barátság és szeretet.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Köszönöm! 🙂
Valóban divat, de attól függetlenül is lehet tényleg úgy elválni, hogy marad valami a szerelem után. Így valóban érthető, hogy a blogírás mellett maradsz, hiszen nem akarod, hogy a volt kedvesed többet gondoljon a dologba. Ettől még ne tegyél le róla, idővel változhat a helyzet 🙂 Kívánom, hogy így legyen!
Érdekes az írás! Manapság sokkal nagyobb divat maradjunk barátok! címszóval elválni, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Most én is épp azt gondoltam, írok az exnek, de aztán letettem róla. Mivel nem Ő akart szakítani – és reménykedett az újrakezdésben – , így Neki bizonyára ez nem esne jól. Pedig azóta váltottunk levelet, ám most úgy érzem, Ő bezárkózott. Marad a blogírás… 🙂