Nagyon sokat őrlődöm ezen a témán. Már 16 éves korom óta, mióta volt az a székes játék a suliban. Nem voltam hajlandó részt venni benne. Sem akkor, amikor a negatívumokat soroltuk, sem akkor, amikor pozitívan dicsértük egymást. Nem értettem vele egyet. Miért? Most elmondom!
Kép forrása: pexels.com
Amióta csak az eszemet tudom nem nagyon emlékszem arra, hogy a pozitív tulajdonságaimat kiemelték volna. Leginkább azt hallottam, hogy mit és hol hibázom. Mik a gyengeségeim, hogy mik azok, amiket nem csinálok meg, mik azok, amikről megfeledkezem. Ezáltal nem éppen egy erős lábakon álló énkép alakult ki bennem.
Természetesen el kezdtem dolgozni magamon, mert rájöttem, hogy így nem maradhatok. Az nem lehet, hogy nekem csak negatív tulajdonságaim vannak, hogy bennem senki nem lát semmi jót.
Ebből jött az a fonal, hogy vajon mások is így vannak e vele. Úgy értem, hogy vajon a társadalmunk milyen gyakran használja a dicséretet, a pozitív motiválást, az építő kritikákat. Vajon mutatunk e görbe tükrön kívül mást is embertársaink felé?
Legyünk akár diákok, tanárok, beosztottak, vezetők, gyerekek, felnőttek, házastársak. Legyünk bárkik, akik mi mind lejöttünk eme földre. Mindannyian megérdemeljük azt, hogy a hibáinkon kívül mást is meglássanak bennünk.
Azt már tudjuk jó ideje, hogy depresszióban élvonalban vagyunk és ez nagyon elszomorító. Nem csak a miatt, mert a bérek a béka segge alatt ülnek, mert olyan jogszabályok vannak, amik sokszor nonszenszek, hanem azért is, mert ez a bizonyos szürke, negatívum teljesen befészkelte magát az agyunkba és az életünkbe.
Nem vagyunk képesek arra, hogy pozitívan gondolkodjunk, hogy merjünk hinni és küzdeni. Teljesen azt táplálják felénk, hogy minden hiába való, nem éri meg küzdeni és, hogy úgy sem vagyunk rá képesek. Pedig igen! Bármi a miénk lehet, amit csak akarunk!
Nagy dolgokat tudunk véghezvinni, képesek vagyunk küzdeni és a hit, ami bennünk lakozik képes hegyeket megmozgatni. Szükségünk van arra, hogy mások bíztassanak és dicsérjenek bennünket, mert ez kell ahhoz, hogy ne süllyedjünk le egy olyan szintre, ahonnan nehéz visszatalálni az életbe. Az nem megoldás senkinek, hogy magának kell felkutatnia, hogy miben jó. Vannak persze olyan területek, amihez nagy részben ránk van szükség és csak egy kicsi kell az élettől.
Ahhoz, hogy egészséges önképünk legyen, nem csak azt kell hajtogatni, hogy mik a gyengeségeink, hanem, hogy mik az erősségeink. Igenis, el kell mondani a szeretteinknek, munkatársainknak, beosztottjainknak, hogy mi az, amit szeretünk bennük, amik az erősségeik. Ezekről nekünk fontos tudnunk, hogy képesek legyünk bizakodni, amikor szükséges.
Kép forrása: pexels.com
Kedves olvasó!
A mai napod szóljon arról, hogy a hozzád közel állóknak és a veled együtt dolgozóknak elmondod, hogy mit szeretsz bennünk, hogy mik az erősségeik. Menj oda hozzájuk, mosolyogj szívből és bátorítsd őket, mond el nekik, hogy ők is tudják milyen nagyszerű emberek, hogy milyen kincs, hogy ők vannak és élnek. Mond el, hogy mik az erősségeik, hogy miért szebb tőlük a világ. Tarts most eléjük egy olyan tükröt, amitől mosolyra fakadnak ők is, amitől a szívük megtelik melegséggel és egy pici öröm könnycsepp gördül le az arcukon.
Most ne szóljon semmi a hibákról és a gyengeségekről, most minden az erőről és jó tulajdonságokról szóljon!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: