Azt a kutya mindenségét! Hihetetlen, hogy végre ide is eljutok. Na, de ne a végével, hanem a legelejével kezdjük, mondjuk ott, amikor kezdtem azt érezni, hogy az élet mókuskereke felkapott és nem enged. És, hogy mennyire unom a banánt…
Mindenki ismeri az érzést, amikor úgy érzi, hogy egy végtelen körforgásban találja magát és sehol nincs egy kis kapu, ahol kiszállhatna. Némiképp azért, hogy pihenjen, szórakozzon, vagy csak úgy ellegyen a saját kis világában. Az élet ennél kegyetlenebb sajnos. Én magam is beleestem ebbe a csapdába. Felszippantottak a szürke hétköznapok és egyszer csak azon kaptam magam, hogy eljött a hétfő, nagy nehezen a péntek és egy varázsütésre a vasárnap. Közben az életem meg próbál elrohanni mellettem. Jó az életem azért nem, de a napok, hetek, hónapok úgy elrepültek, hogy csak pislogok, amikor a következő hónap nevét látom: Március.
Basszus, hova lett a többi?
Monotonitás köszöntött be nálam. Mit köszöntött… Pofátlanul beköltözött! Reggel felkelünk és indítjuk a napot. Kómás, boszorkány fejjel pislogok ki a fejemből az erkélyen, miközben próbálom elkortyolgatni a kávém és a cigimet elszívni. Aztán azon gondolkodom, hogy merre induljak. Ráncba szedem magam végül és irány a meló. Szépen ledolgozom a 8 órát és már vágtatok is haza, ahol folytatom a munkát. Mivel nő vagyok, van egy olyan szakmám is, hogy Háztartás felelős. Tuti megbuktam belőle, mikor vizsgáztam, de hát kit izgat? Csinálom, ahogy tudom és örülök, hogy úgy ahogyan megy!
Szóval így teltek el szépen a napok, hetek és hónapok. Talán annyi csavar volt köztük, hogy volt olyan, hogy névnap, karácsony, szilveszter és végre a születésnapom is beköszöntött. Tehát az éves ünneplést egyelőre letudtam.
Kifakadásom oka az, hogy amit annyira szeretek csinálni, olyan szinten háttérbe szorult, hogy egyszerűen nem volt pofám leülni ide és írni. Pedig még mindig imádom, mert ez az életem, ez a hobbim és nem adnám oda semmi pénzért. Most meg majdnem feláldoztam a szürke hétköznapok oltárán. Még szerencse, hogy a bűntudat el kezdett piszkálni!
Sokszor az az érzésem, hogy semmi energiám, se életerőm nincs, csak ülök itt és nézek valamit, miközben próbálom az agyam kikapcsolni és kicsit itthon lenni, fejben is.
Régen annyi energiám volt és tervem, de egyszerűen úgy érzem elfáradtam és valahogy újra kellene töltődjek. Egyszerűen tényleg mindent hátra csapni és nem foglalkozni semmivel.
Nem, még nem vagyok a kiégés szintjén, ahhoz még fiatal vagyok, de viszont kicsúszott a kezem közül a saját életem irányítása és egy lusta, mihaszna dög lettem. Ezért pedig haragszom is magamra!
Szóval kapja be a mókuskerék, mert most megemelem magam és elébe megyek. Megkeresem a kiskaput és, amikor csak kedvem szottyan, kiszállok!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
