Alig ébredtünk fel a bejgli kómából máris nyakunkon egy újabb ünnep. Már kopogtat a húsvét. A multik pedig igazi rohammal készülnek… Már mindenhol vigyoroknak a nyuszik és kotlanak a tyúkok. Még egy ünnep, amit túl kell éljek!
Kép forrása: pexels.com
Bizonyára mindenki rájött már, hogy számomra az ünnepek igazi kihívások az életemben. Szabályosan rosszul vagyok tőlük. Ennek pedig megvan az oka. Az ünnepek lassan ugyanis olyanok, mint egy előre lelőtt meglepetés. Tudod mi lesz, és mire megkapod, már unod. Valahogy ezt érzem, mikor március elején a karácsonyfa meleg váltást csinál a csoki tojásokkal. Míg az egyik szigeten az akciós mikulások vigyorognak, addig a másikon már zöld műfűbe ültetik a kis napos csibéket.
Visszatérve a karácsonyi posztomra úgy döntöttem, hogy idén még a girlandot sem teszem fel. Ugyanis majdnem a húsvéti nyuszi jött leszedni a karnisomról. Csak azért került le hamarabb, mert már az agyvérzés kerülgetett attól, hogy állandóan beleakad a függönybe. Így idén ez is kilőve.
De ne szaladjunk el még a karácsonyig. Úgyis kettőt pislogunk és itt lesz. Maradjunk csak a mostani ünnepünknél. A húsvét egy gyönyörű ünnep legalább is egyesek szerint.
Nekem csupán annyi maradt meg, hogy édes anyukám mindig frissen kimosta a hajam – csak tudnám minek! -, hogy a már kissé illuminált állapotban érkező szottyant bácsik jól bepacsulizzák. Ennek köszönhetően pedig moshattuk ki még aznap újra. Most szólok, hogy aki idén a hajamra mer fújni bármit is, azt kinyírom!
Csukló! De lassan már az se… A gyomrom forog mikor kezd összeállni legalább 100 illat és az életbe nem mosom le magamról.
A húsvéti menüt se bírom. Régen is csak a húst voltam hajlandó kienni belőle. Rejtély, hogy kilopkodta le mindig a vendégváró tálról. Sebaj, jó lesz másnak a sárgatúró. Egyétek, ha ízlik.
Idén nagyon nagyon szeretném ezt az egészet elkerülni. Szerencsére már nincs akkora roham. Ahogy egyre haladt előre az idő úgy fogyatkoztak meg a locsolkodók. Legalább is a szomszédok oldaláról. Ha azt nézzük, valakihez már a rokonok se nagyon járnak.
Csendesen ünnepel otthon mindenki szűk körben. Tavaszi karácsony csak éppen fa nincs.
Csak remélni tudom, hogy ez hamar lemegy. Gondoltam rá, hogy esetleg mégis megerőltetem magam és veszek pár dekorációt, hogy ne tűnjek egy kis dögnek, de inkább önmagamat adom, és nem veszek semmit.
Annyit azért megtettem az ügy érdekében, hogy mivel anyukám mindig is vágyott valami hagyományosra, úgy döntöttem ideje bevetni minden tudományom és neki látni egy igazi fonott kalácsnak.
Kép forrása: pexesl.com
Nem vagyok nagy spíler a konyhában, legalábbis én néha azt se tudom, mi a fészkes fenét csinálok, csak nézem a receptet és követem az utasításokat. Nos, a fonási képességeim hagynak némi kivetni valót maguk után. Négyes fonást senki ne várjon tőlem. Örülök, hogy összedobtam. A végeredmény? Számomra is meglepő volt. A kalács nem nyerne meg egy szépség versenyt sem és kellett volna bele némi cukor, de így is isteni puha lett és még meg is lehetett enni.
A magam részéről ennyit tettem meg a húsvét tiszteletére. A nyuszi felőlem tojhat bármennyi tojást én akkor sem fogok rajongani ezért az ünnepért. De, amit lehetett megtettem. Van szép új ünneplőm, sütöttem próba kalácsot és még hajat is mosok, mert ilyen rendes kislány vagyok.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: