Szabadságon vagyok. Annyi mindent terveztem, de leginkább azt, hogy takarítok. Lehet, hogy mini kis ékszer dobozom rendben van, de ha már itt a tavasz, akkor adjuk meg a módját. Neki is láttam nagy sebeséggel, de ez… ez egy rémálom!
Kép forrása: pexels.com
Minde nő úgy kezdi a tavaszt, hogy már a lelkében érzi a frissen mosott lakás illatát. Csakhogy ehhez tenni is kell és nem is keveset. Fel kell emelni kerek fenekünket és neki lódulni. Komoly logisztikát és tervezést igényel a dolog, mert hát nem vagyunk mi Hűbele Balázs leszármazottjai. Megállunk és körbe nézünk. Minden napra egy kicsi vagy legyünk mazohisták és ugorjunk neki az egésznek? Nézzük sorjában a dolgokat, mert ha a rendszert választjuk, akkor előbb ez az első teendőnk.
Az ablak. Ez nem maradhat ki a listáról. Az első meleg napsugarak megjelenésekor illik előszedni és leporolni a létrát, majd felmászni rá és suvickolni az ablakot. De, ha már itt járunk, akkor előbb küzdj meg a karnissal, hogy engedje ki karmai közül a függönyt, hogy bedobhasd egy kis mosásra. Már a karnis leszerelésében elfáradsz és lefőzve érzed magad, mint a reggeli friss kávé. Itt nem állhatsz meg! Ne add fel, még hol van az ablak? Oké. Mepucolod mind az összeset és ilyenkor elgondolkodsz azon, hogy mi lenne, ha egy barlangba laknál a semmi közepén? Akkor nem kellene ez az egész! Végzel. Csodálod a műved, de leginkább azon nézel egy nagyot, hogy mennyire jól kilátsz és, mintha a fák élesebb képet adnának vissza magukról. A gép is kimosott, a függöny felrissült már csak egy küzdelem van hátra, visszatenni a helyére. Ez sem egy kis dolog. Egyensúlyozz a létrán, közben tartasd a karnist és imádkozz, hogy a függönyt jól rakd fel! Tapssal jutalmazod magad, ha ez kész van. Persze a végére úgy érzed, mintha lefutottad volna a maraton leghosszabb távját.
Ideje lenne letörölgetni. Persze nem hónapkkal ezelőtt törölgettél utoljára, de ha már bele kezdtél akkor miért is hagyd ki. A napocska amúgyis olyan szépen kiemeli a vékony por réteget a polcokon, hogy ha valaki látná azt hinné a por cica hozzád jár fialni. Pedig közelebbről nézve nem is olyan vészes és különben is egy hete megcsináltad. Mindegy. Lepakolsz mindent újra. Rájössz, hogy még mindig van mit kidobálni, elpakolni. Inkább úgy döntessz előszedel egy új szemetes zsákot és hurcolod magaddal végig a lakáson, mint egy nomád. A végére hidd el, hogy nagyon jó barátok lesztek. Ugyanis hamar észre veszed, ha valahol ott hagytad.
Kész! Kezd a házad illatozni, de még mindig nem teljes a repertoár.
Kép forrása: pexels.com
Még fel kell porszívózni és mosni, ha pedig már itt járunk, akkor miért ne kefelnénk ki a szőnyegeket is. Mikor már a szőnyeget suvickolod, úgy érzed magad, mint Hamupipőke. Elgyötört vagy és olyan fáradt, mintha ezer éve csinálnád, pedig még csak 2 óra telt el vagy kicsivel több. Zenét kapcsolsz hátha az felpörget, s miközben kedvenc zenéidet keresgéled addig is pihensz egy kicsit.
Le ne ülj, mert soha nem állsz fel és félbe marad a munka! Mégis leülsz!
“Kit érdekel? Még annyi nap van a szabadságomból! Ennyi bőven elég volt egy napra. De még ott a szennyes… jó azt még bedobom, meg talán elmosogatok, de a végén tuti iszok egy bödön kávét!!!”
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: