Nagy utazást tettem a múltamban, a lelkemben

Lehetőséget kaptam arra, hogy tegyek egy hatalmas nagy utazást vissza az életembe, és hogy ennek köszönhetően rájöjjek ki is lettem én. Számba vettem, hogy melyek azok a területek, amiket újra meg akarok nézni és mindent összevetni. Kicsit féltem tőle, mert egy bizonyos fejezet végig kitartott hosszú éveken át. Jelen volt… 

Fogtam egy tükröt és megkértem, hogy mutassa meg nekem, hogy honnan indultam. Láttam a 13 éves önmagamat, amint álmodozik a kis szobában. Erősen hitt benne, hogy sikerülhet, hogy elérheti az álmait. Rendületlen volt és még olyan ártatlanul törékeny. Szilárd elképzelések, amelyek csak álmok voltak, de nem lehetetlenek. Aztán a tükör, mintha vetítőgéppé alakult volna, elindított egy filmet, ami teljesen a valóságon és megtörtént eseményeken alapult. Beültem a moziba és feszített izmokkal néztem végig a képeket. 

A 13 éves önmagamat váltotta a 16 éves. Lázadt, kereste a saját útját és hangját. A lelke egy része pedig sajgott. Vágyott olyan dolgok után, amikről tudta, hogy talán soha nem lehet az övé, amiben nem lehet majd része. Halványan pislákolt benne a remény, de tudta, hogy ez egyszer kialszik. Kapaszkodót keresett magának, s mikor megtalálta erősen megragadta. Úgy fogta, mintha az élete múlna rajta. Talán így is volt. Hiszen ahhoz, hogy lelke életben tudjon maradni szüksége volt erre. Muszáj volt a későbbi énjére gondolnia. Nem hagyhatta, hogy egy darabokra hullott felnőtt legyen belőle. Nagyon keményen kezdett el dolgozni önmagán, bár nem tudatosan. A kapaszkodót ügyesen kezdte el használni és a javára fordítani és később sok lehetőséget látott benne, ezt pedig elraktározta magában, majd hozzá főzte az álmaihoz. Az álmokból célok lettek. Meg lett az út és már csak egy dolog volt hátra, elindulni rajta. 

Nehéz volt ezt nekem végig csinálni, végig nézni, de hálás is voltam a lehetőségért, mert így még jobban megértettem önmagamat. Nagyon sok történet élesebb lett, érthetőbb. Kaptam régi kérdésekre válaszokat és láthattam elfeledett szép emlékeket. Ezeknél el is időztem egy kicsit és, amihez tartozott fénykép azt elő is kotortam. Leporoltam és nézegettem. Ez is én voltam. Büszke vagyok magamra, hogy mennyi mindent tettem meg azért, hogy jó ember maradjak, hogy a hitem még most is szilárd legyen. 
Még mindig hiszek azokban az elképzelésekben, amikben egykor hittem és szerintem ez nagyon jó dolog. Sokat tanultam másokról, önmagamról. Megtapasztalhattam milyen is megbocsátani, feltétel nélkül szeretni, teljes szívből megérteni, támaszt nyújtani. Magamnak tudhatok egy szép, ám de szomorú időszakot. Most már képes vagyok az emlékével együtt is élni és elfogadtam, hogy soha nem leszek igazán túl rajta. 

A legfontosabb pedig, hogy tudom magamról, jó ember vagyok és most már képes vagyok el is hinni ezt. Nem csak tudni kell ezt magunkról, de el is kell hinni. Hiszek és bízok magamban. Tudom, hogy mire vagyok képes és, hogy bármit elérhetek, amit csak szeretnék. Szeretem az életem és önmagam. 
Köszönöm, hogy élhetek és köszönöm azt a rengeteg találkozást, amiben részem lehetett! 
Köszönöm ezt a nagy utazást az életnek!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)