15 éves voltam, amikor a velem egyidős lányok azt hitték, hogy engem meg kell menteni. Leginkább önmagamtól, mert nem voltam hajlandó keresni a pasik társaságát. Fejben játszadoztam a gondolattal, de nem tudtam hogyan fogjak hozzá. Így megkezdődött a pasi vadászat a megmentőim részéről.
Kép forrása: pexels.com
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam. 15 évesen, kiforratlan stílussal, pattanásos fejjel. Jöttek az MSN címek, mert akkor az volt a menő. Jöttek a pasik. Rendre ugyanazokat a szövegeket nyomták, ugyanazt akarták. Szerencsére nem voltam egy hülye tyúk és már akkor hamar átláttam a szitán. Aztán jött egy újabb delikvens, aki egy kicsit más volt, mint a többi.
Tőlem azt hiszem idősebb volt egy vagy két évvel. Egyfolytában játszott valami idióta játékon. ( nyugalom tudom a játék nevét!! hogy is felejthetném el?!!)
Mindegy ettől még fordított rám időt és beszélgettünk. Valahogy kilyukadtunk oda, hogy találkozni kellene. Úristen! Ez találkozni akar velem? Jól látja ez a fenti sarokban a fejem? Esetleg nem lát jól csak nem ismeri be?
Mindegy. Az első randi. Ezen is túl kell esni. Nem igazán volt arról fogalmam, hogy hogyan is kell felöltözni egy randira. Halványan emlékszem a randi szettre. Borzalmas, ismétlem borzalmas volt! Bár kétlem, hogy a ruházatom volt az, ami miatt végül mi nem lettünk egy pár.
A vadászomat értesítettem a fejleményekről és nagyon belelkesült. El akart kísérni, de persze csak addig a pillanatig akart ott lenni, amíg meg nem érkezik a herceg. Nos, a herceggel egyetlen probléma volt, hogy a csatlósai nem csatlakoztak le a találkozás mámoros pillanatában, amikor az én vadászom. Tehát a két tökkel ütött maradt. Nem ellenkeztem, mert mint már említettem nem tudtam, hogyan néz ki egy randi. Mekkora birka voltam én! Nem is tudtam, hogy ez mivel jár. Semmi gond, mert az élet ezzel a randival alapos leckét adott, ami teljesen belém ivódott.
A csatlósok végig a nyomunkban voltak. Röhögtek, mutogattak. Iszonyatosan kényelmetlen és ciki volt. Szerencsére a kedves herceg is zavarban volt. Alig tudtam belőle pár szót kihúzni. Mondjuk a hátunkba lihegőktől nem is volt könnyű.
Csaptunk egy kört a plázában. Látom is a lelki szemeim előtt, ahogy minket bámultak mások is, mert szép látványt nyújthattunk. Két pattanásos, lesütött szemmel sétálgat két nem normálissal a sarkában. Igazán szexi volt és romantikus. A pizzát igyekeztem gyorsan megenni, hogy minél előbb leléphessek, mert már nagyon rosszul éreztem magam. Szinte haza rohantam a randiról.
Természetesen a kerítőnőmnek nem mondtam el mi történt. Nagyon szégyelltem a srác helyett is. Annyit mondtam, hogy nem ő lesz az, akivel én lenni akarok és ennyi. Pár nap múlva meg is szakadt a herceggel a kapcsolat.
Egy év múlva futottunk össze az egyik távolsági buszon, amikor suliba mentem. Én már akkor kiszúrtam, mikor fellépett a buszra és kíváncsian vártam, hogy ő vajon megismer e még.
Megismert és olyan gyorsan ült le az első szabad helyre, lesütött szemekkel, amilyen gyorsan csak tudott. Szégyellte magát. Benne is nyomott hagyott a találkozás.
Kép forrása: pexels.com
Sokáig volt az a kérésem más pasik felé, hogy barátokat nem hozhat a randira. Bennem ez nagyon megmaradt. Persze mindenki “kiakadt” a kérésemen, mert nem értették a dolgot. Tömören vázoltam, hogy miért is kérem én ezt. Nem azért, mert ez a dilim, hanem mert nem akarok még egy ilyen kellemetlen helyzetet magamnak.
Bár ennek ellenére a randit követő 1 év múlva páros vakrandira mentem… Maradjunk annyiban, hogy azt a randit még jobban elátkozták, mint az előzőt. Annak emlékét még most is nyögöm…De hát ilyen az én formám 🙂
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: