Elválnak – Fiatalok és a házasság

Nagyon sok velem egykorú vagy tőlem idősebb ismerősöm megházasodott, majd gyorsan el is vált. Ma is éppen ráakadtam egyre. Egy régi ismerősöm testvére pár éve, talán 2 a szám, hogy férjhez ment. Most pedig döbbenten láttam, hogy elvált. Nem ez volt az első ilyen döbbenetem….

Kép forrása: pexels.com

Sokszor írtam már arról, hogy a fiatalok körében nagyon trendi lett az eljegyzés és a házasság. Ezt vissza tudom oda vezetni, hogy az internet ebben nagy szerepet játszik. Ez is amolyan tudat alatti lájk gyűjtés és szépen megkomponált fotók tömkelegének megosztása. Persze nem mindenkinél szerencsére, de a nagy többségnél igen. Néha böngészgetem az ismerőseimet és a rokonaikat, akikről tudom, hogy már évek óta párkapcsolatban élnek. Aztán egy nap meglepődve tapasztalom, hogy az egykor boldog, mosolygós fotók tovatűntek. Már más mosolyog velük a képen, már mást hívnak Mackómnak, Édesemnek vagy egyszerűen csak a család és a szelfik maradtak.
Én magam is menyasszony vagyok, és nagyon sokszor kapjuk meg a kérdést: Mikor lesz az esküvő? Nyomasztónak érzem, már lassan szinte idegesítőnek. Kényszeredett mosollyal vagy nevetve válaszoljuk, hogy majd egyszer biztosan lesz. Jobban belegondolva nem nagyon rugózunk a témán, mert egyszerűen ez most így nekünk egyelőre jó. Persze vágyunk az esküvőre és a házasságra. Már jó ideje élünk együtt. 2 éve jegyesek vagyunk. Mégsem kapkodunk. Eleinte bennem is ott volt a menyasszony frász, de ez az idő múlásával kopott és elmúlt. Azt hiszem ezt a sok válást látva jól döntöttünk, hogy mi még nem húztuk fel az örök karika gyűrűt. Nem azért, mert szétmenni készülünk, egyszerűen csak az van, hogy nem kapkodjuk el inkább. 
Nem akarok én is egy napon arra ébredni, hogy a válási papírokat nézegetem, mert egy elhamarkodott döntést hoztam és ülhetek a romok felett, miközben azon gondolkodom hogyan tovább. Szeretnék úgy férjhez menni, hogy éltünk előtte, hogy tényleg mindent megtettünk azért, hogy a kapcsolatunkat hivatalossá tegyük. A szándék megvan, de még kell sok minden ahhoz, hogy azt mondjuk, vágjunk bele most. 

Kép forrása: pexels.com

 Én nem azért akarok esküvőt, hogy szép legyek, hogy válogassam a gyönyörű esküvői fotóimat, amit majd nosztalgikus mosollyal nézhetek vissza az idő múlásával. Azért akarok majd esküvőt és ezzel együtt házasságot, mert tényleg le akarom élni az életemet egyetlen emberrel, akit társnak választottam és persze viszont. 
Vajon azon ismerőseim, akik most válnak, elváltak mit gondolhattak, amikor a bíróságra mentek azért, hogy érvénytelenítsék házasságukat? S mi van azokkal, akiknek közben már ott a gyerek is? Vajon tudták, hogy ez lesz? A nagy napon a tükörbe nézve mit gondoltak? Maximum elválunk és kész? 
Nyílván az emberben ott van a szégyenérzet, hogy már annyi pénzt kiadtunk, nem fordulhatok most vissza. Pedig minden csoda 3 napig tart, a pénz pedig nem hozza vissza a boldogságot. Mind tudni fogják, hogy újdonsült kedvesük mellett a mosoly hamis volt, a ragyogás a szemben pedig csupán a vaku tükörképe. Belül mélyen kétségeik voltak….vagy nem. Hiszen az is lehet, hogy ők tényleg hittek ebben. Hittek a másikban, a kapcsolatukban, hogy ez tényleg valami más, ami pótolhatatlan.  Egyszerűen csak a házasság rögös útján olyan akadályba ütköztek, amit a kapcsolat már nem bírt el vagy ekkor döbbentek rá, hogy nem ő az az ember, akit úgy hívhatnak az igazi, aki mindenben támogat. Szomorú erre rádöbbeni. 

A házasság egy nagyszerű dolog szerintem főleg, ha két olyan ember köti meg, akiknek szikla szilárd a kapcsolatuk és a szerelmük. A válás tényleg nem olyan nagy dolog, de mégis ott van az emberben, hogy elkövetett egy hibát, hogy magyarázkodni kell majd, hogy miért nem működött. 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)