Elgondolkodtál már azon, hogy egy nap mennyi minőségi beszélgetést folytatsz le? Nem csak a mindennapi dolgokat értem ezalatt hanem, hogy mi zajlik a lelkedben, hogy mi a jár fejedben mostanában.
Kép forrása: pexels.com
Nem rég hallottam a rádióban, hogy nagyon sok magányos ember van a mai Magyarországon, bár szerintem ez nem csak minket érint, de maradjunk itthon és beszélgessünk egy kicsit erről a témáról. Napi szinten rohanásban vagyunk. Folyamatosan azon pörgünk, hogy mennyi minden elintézni valónk van, miközben megfeledkezünk szeretteinkről, barátainkról vagy, ha nem is felejtkezünk meg róluk, de kevés időt fordítunk rájuk. A magány főleg az idősebb korosztályt érinti, de én úgy látom, hogy ez nem igaz. Mindenkit érint lassan.
Nagyon kevés időt töltünk együtt, úgy hogy közben maximálisan egymásra figyelnénk. Az ember társas lény és szüksége van másokra, hogy körül vegye magát emberekkel. Fontos, hogy amikor időt töltünk együtt, legyenek közben érintések is. Pszichológia órán tanultam, hogy mekkora jelentősége is van ennek, hogy megérintsenek bennünket. Egy simogatás, egy ölelés. Nagyon fontos, hogy a lelki békénk egyensúlyban maradjon.
A technika lehetőséget biztosít nekünk, hogy gyorsan és egyszerűen kommunikáljunk, de arról nem szabad megfeledkezni, hogy a személyes kontaktusra még mindig szükségünk van. Ugyanis, ha ez kimarad, frusztrálva fogjuk magunkat érezni egy idő után, megmagyarázhatatlan szomorúságot érzünk és a saját fejünk börtönében találjuk majd magunkat.
Én szeretek beszélgetni másokkal, meghallgatni őket, nevetni, együtt érezni. Nekem fontosak az emberi kapcsolataim és szomorúan kell tapasztaljam már évek óta, hogy egyes ismerőseimnek és barátaimnak nem annyira. Egy emotikonnal könnyen letudunk egy szép mosolyt. Az internet teljesen elszeparál minket a valóságtól.
Nem rég el kezdtem nézni egy történelmi sorozatot, ami abban az időben játszódik, amikor megjelent az elektromosság. Akkoriban az emberek gyakran hívták át rokonaikat, barátaikat közös vacsorákra, hogy együtt legyenek és beszélgessenek. Most, egy évszázaddal később, már akkor hívjuk el egymást, amikor születésnapot, névnapot vagy bármilyen más eseményt ünnepelünk. Egy kávézás, egy kirándulás, üdülés már csak arra jó, hogy szuper képeket osszunk meg virtuális ismerőseinkkel. Nem vagyunk jelen az életben.
Kép forrása: pexels.com
Egyre kevesebb szókinccsel rendelkezünk és ez is hozzá járul a beszélgetések hiányához. Aki könyvet olvas, arra egyszerűen nem evilági lányként tekintenek. Megdöbbentő, ha valaki ma már választékosan tudja kifejezni magát. A könyvek idegen tárgyak lettek. Pletyka lapokat forgat a társadalom java részt.
Gondoljunk bele, hogy szókincs nélkül nehéz is magasabb szintű beszélgetéseket folytatni, vagy egyáltalán értelmes olvasmányok nélkül. Persze nem tabu téma a mai divat, hogy melyik celebbel éppen mi történt, de néha szó kell essen ember társunk életéről, vagy éppen a miénkről. A beszélgetések ugyanis terápiaként is nagyon hasznosak. Hiszen az embernek jó érzés megosztania örömét vagy éppen bánatát. Utóbbiról főleg jól esik valakivel értekezni, hiszen a lelki terhünk ilyenkor egy kicsit könnyebbé válik.
Miután elolvastad a fenti sorokat, gondold végig, hogy ma kivel beszélgettél egy jót és mondd el neki! Értékeld a közös perceket és törekedj arra, hogy legyenek még ilyenek. Esetleg, ha ma nem tudtál beszélgetni senkivel, akkor keresd meg azt, akivel már régen tetted és
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: