Erkélyről lesett történetek

Álltunk ott ketten a korlátnak támaszkodva. Ő valahova a messzeségbe meredt, én pedig az alattunk lévő embereket néztem. Kellemes csend ölelt körül minket, amit végül én törtem meg.

– Gondolkodtál már el azon, hogy az emberek hogyan élhetnek?

– Nem. Nem igazán.

– Csak nézz le! Tekints egy kicsit mélyebbre… a lelkükbe, az agyukba.

Kép forrása: pexels.com

Csak bámultam a mélységbe, ahol hol szaladtak, hol andalogva sétáltak az emberek. Párok, gyerekek, idősek, fiatalok. Én szerettem néha elfoglalni maga ezzel. Életeket elképzelni másoknak.

– Néha, amikor kijövök ide és támaszkodom, azon gondolkodom, hogy vajon ezek az emberek, akiknek már ismerős az arcuk, milyen életet élhetnek. Ott egy nő, aki súlyos szatyrokat cipel egy fárasztó munkanap után. Mi járhat a fejében? Vajon az, hogy mihez kezdjen neki előbb? Mosson? Mosogasson? Főzzön? A gyerekeknek segítsen házit készíteni? Mindig egyedül látom. De tudom, hogy vannak gyerekei. Házas? Milyen lehet a házassága? Feküdt már úgy az ágyban, hogy kétségbeesetten kérdezte magától szeretem e még?

– Elég gondterhelt az arca… – végre ő is lenézett.

– Ott egy idős házaspár. Irigylésre méltó, amikor azt látod, hogy boldogan, még mindig kéz a kézben sétálgatnak. Vajon mennyi élet van az évek mögött? Nehéz volt kitartani a másik mellett? Biztos vannak unokáik, akiket nyaranta vigyáznak. Mesélnek nekik esténként a rég múltról, hogy jártak táncolni, moziba, színházba és milyen boldogok voltak, amikor az anyukájuk vagy az apukájuk megszületett.

– Ma már nem is tudod, hogy képes leszel e egy házasságot megtartani… Ritka lesz, ha valaki kitart a párja mellett 50 éven át…

– Ott egy csapat fiatal. Nem lehetnek többek 16- nál. Cigiznek, mert azt hiszik ettől ők már nagyok és ez a belépő a felnőtt világba. Hangosan nevetnek, ugratják egymást. Fiúk és lányok. Talán bimbózik valami szerelmi szál is. Annyira siettetni akarják az időt. Minél gyorsabban felnőni, de vajon tudják e, hogy ezek a boldog évek? Ezek a szabadság évei? Milyen élet vár rájuk? Tényleg boldogok most? Boldogok lesznek később is?

pexels.com

– Mi is ezt akartuk. Gyorsan felnőni és a gyerekkort hátra hagyni. Most meg, csalódottan szembesülünk a nehéz élettel. A csekkekkel, a munkával, hogy nincs többé nyári szünet. – ekkor már engem nézett – Miért gondolkodsz ilyeneket?

– Tudod, az emberek kifelé mindig mást mutatnak, mint amik valójában van. Mindig boldogok vagy csak merev az arcuk. Csak találgatni tudsz, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Az emberek nem mondják ki, hogy mi zajlik le a fejükben vagy a lelkük mélyén.

 – Te mit mutatsz, és mi van belül?

– Én mindig azt mutatom, hogy boldog vagyok és minden a legnagyobb rendben. Pedig, amikor elmentél én üvöltöttem legbelül és martam magam. Az emberek viszont csak a mosolyt látják. Nem tudják, hogy gyakran sírni szeretnék, toporzékolni, hogy sokszor fel sem akarok kelni az ágyból. Egy nehéz helyzetben azt mutatom, hogy ura vagyok a helyzetnek, közben pedig a hajamat a tépem és legszívesebben a világ végére mennék. Nem látták, amikor valami végleg meghalt bennem csak én éreztem azt a fájdalmas roppanást. De mikor bejöttem az erkélyről mosolyogtam és nevettem. Ne aggódj, nem vagyok egyedül a találgatásokkal. Talán engem is és Téged is figyel valaki és próbálja elképzelni az életed, miközben Te tudod csak a teljes igazságot.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)