Demetria

Egy pakli kártya

Én csak veled kártyáztam. Az élet adta paklival. Veled muszáj volt, mert másképpen nem lehet. Meg kellett tanulnom minden lépésed. Ehhez nekem sérülnöm kellett. Hitted volna, hogy egy nap a fejedre növök?

 Ültünk az asztalnál. Már a szemedből láttam, hogy mit lépsz és én tudtam az ellen lépést. Hirtelen arra eszméltél fel, hogy a tükörképed lettem. Az arcomban ott volt a te arcod. A tekintetemben a tekinteted. A szavaimban a szavaid. A hangomban a hangod. Hasítva érkezett az érzés.
Feldúltan álltál fel az asztaltól teljesen váratlanul. Az asztalra dobva a kártya lapokat, amiket én már úgy ismertem.

kép forrása: pexels.com

– Nem játszok tovább!

– Mert így már nem érdekes?

– Szeretek győzni!

– Én sem szeretek veszíteni! Tudod, vannak olyan háborúk, amelyeknek nem lehetnek győztesei, csak vesztesei. Ez most pontosan ilyen. Ha felkelsz az asztaltól én sem nyerhetek. Én is veszítek. Pontosan ugyanannyit, amennyit te. Más kérdés, hogy én hogyan fogom fel.

– Pedig te fogsz győzni…

– Miért? Miért hiszed azt, hogy én győztesként vonulok majd ki? Mondjak valamit? Ugyanannyit fogok veszíteni, mint te, de nem tudom melyikünknek fog jobban fájni. Évek óta játszunk. Most már véresen komolyan.

 – Sok lett a tét…

– Nem lett sok csak súlyosabb. Ez rosszabb!

A rezzenéstelen arcod mögött annyi érzelem bujkált. Mérges voltál, feldúlt. Én pedig nyugodt. Ez jobban bosszantott. Elvettem a játék élvezetét, mert már nem az voltam, mint akivel először ültél le játszani. Hiszen nem is tudtam, hogy játszunk. Csak később eszméltem fel. Csendben felvettem a fonalat. Kiismertelek és a saját fegyveredet fordítottam ellened.

– Rendben! Dobd csak ki! Dobj ki mindent, amit feltettél egy lapra és veszítsd el mind! Te döntesz!

– Nem ez lesz az első…

– De az utolsó…

 Álltál ott az asztal másik végén. Nézted a szétszórt kártyákat, a téteteket és engem. Végül elsétáltál. Vesztesként, ahogyan én is. Az asztal azóta is úgy áll. Szétszórt kártyákkal, a feltett tétekkel, amiket ellep a por. Már senki nem fog az asztalhoz ülni. Se te. Se én.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)

 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!