A ruha vásárlás lesz a rémálmom

Nem kellett volna elmenjek. Most nem érzeném magam ennyire pocsékul. Talán még az önbizalmam is meglenne, amit tuti, hogy az egyik boltban vesztettem el. Csak egy nyomorult felsőért indultam… Egy nagy adag önutálattal tértem haza. 

Kép forrása: pexels.com

Egyre jobban kimerít, fáraszt a ruhavásárlás. Kimondottan utálok lassan ruhát venni. A próbafülkék, fogasok és csillogó üzletek között valahol teljesen elvesztem és feladtam. 
Egy nyomorult felsőért mentem. Egy felsőért, amit felvehetek a tüllszoknyámhoz egy esküvőre, ami októberben lesz. Városunk legnagyobb bevásárló központja viszont nem tartogatott számomra semmit. Szó szerint semmit. Bocsánat! De! Volt egy szerelés, ami nagyon tetszett, ami én voltam, csak hát csóró vagyok hozzá ez az igazság. 

Horribilis árakért adnak olyan felsőket, amiket nagyanyám egyik rég elfeledett szúnyoghálójából simán én is összerakok bárkinek ingyen. Akár még a csipkefüggönyt is fel tudom ajánlani. Némelyik felsőhöz ugyanis még nagy varrótudomány sem kellett. Összekaszabolom, valahogy összevarrom és nesze neked fashion.  Az idei divat ugyanis olyan rongyokat kínál a vevők számára, ami egyszerre ízléstelen, nem tartogat semmi eleganciát, de még a nőiességet is nehezen súrolja. Legalább is ez az én személyes véleményem. 
Azt már kezdem megszokni, hogy egy-egy ruhadarabot nehéz beazonosítanom felsőként, szoknyaként, nadrágként. Elő szavam rá: IZÉ! A kirakatok babái úgy néznek ki, mint akikre sebtében hánytak össze rongyokat, mert nem volt idő normálisan felöltöztetni.  
Mindenhol az egyformát láttam. Ugyanazokat a fazonokat, színeket, mintákat csak az ár volt az, ami különbözött. Ahogy haladtunk boltról boltra úgy lettem egyre csalódottabb és dühösebb. 
Aztán, ahogy körbe néztem az üzletekben, a bevásárló központban, akkor jött a felismerés. Minden fiatal egyforma volt. A smink, a ruha, a kiegészítők, mint valami rossz kínai tömeggyártmány, amit olcsón eladtak a népnek.  Senkiben nem láttam az egyediség egy halvány szikráját sem. Én lógtam ki a sorból, de ezt már lehet csak a kezdődő önutálat hitette el velem.   

Ami valóban tetszett volna, amiben láttam fantáziát, annak az árát képtelen lennék kifizetni, mert sajnálnám a majdnem fél fizetésemet odaadni egy alkalomért. Csak egy egyszerű felsőre vágyom, de már egy elegáns, egyszerű ruhának is örülnék. Igazából már lassan mindegy mi csak legyen, ami én vagyok, ami nem tömeg és még megfizethető is. 
Ez már nem divat. Nincs benne semmi logikus, nem hasonlít semmihez. Mintha a nagy ruhatervezőknek már semmi ötletük nem lenne és össze akarnák vonni a szezont a fazonnal. Nincs már fazonja sem a felsőknek. Nincs olyan darab, ami szépen követné a test vonalát. Egy-egy ing úgy állt rajtam, mint egy éppen elleni készülő terhes anya bálnán. 
A próbafülkékről pedig már szót sem ejtek, mert a tükörben olyan randának látom magam, hogy legszívesebben sírva fakadnék. 

Tudom, hogy nem bennem van a hiba. Tudom, hogy mik az adottságaim, hogy mi áll jól nekem és mi nem. Az biztos, hogy amiket most láttam soha az életben nem venném fel, mert nem akarok hat számmal nagyobb ruhákban járkálni, mert attól kiráz a hideg és nem érezném jól magam benne. 
Biztos vagyok benne, hogy egy kicsin bolt sarkában vár engem egy felső vagy ruha, amit képes vagyok megfizetni és még jól is néz ki. Nem batár, nem túl szűk és nem lógnak rajta olyan anyagok, amik nem odaillőek. 

Ti, hogy vagytok ezzel? Hogy látjátok a mai divatot? 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)