Az elveszett beszélgetések nyomában

Mikor beszélgettél utoljára? Tudod olyan beszélgetésre gondolok, ami mély, őszinte, a lélek egy eldugott rejtekéből szól. Az olyan beszélgetésre, amikor jól érzed magad, szabadnak, boldognak. Mikor volt ilyen utoljára?

Kép forrása: pexels.com

Akármilyen zárkózottak is legyünk mindig kell egy olyan beszélgetés, amikor nem kell álarcok mögé bújnunk. Nem kell semleges, semmit mondó témákról eszmét cserélni. Kiadni mindent, ami foglalkoztat minket, boldoggá tesz vagy éppen boldogtalanná. Megosztani az évek óta feltett kérdésekre a válaszokat, amiket végül az élet tapasztalat adott meg. 
Az internetes világ teljesen elrabolta ezt a fajta beszélgetés módot tőlünk. Már nem kommunikálunk máshogy, mint egy kis chat ablakban, ahol a legtöbb érzelmet, nem az arcunk vagy a tekintetünk, hanem egy emotikon adja. Nincs kontakt, sem érintkezés, sem nevetés. Csak egy röhögő smile fej, amit komoly pofával lövünk oda a másiknak. 

Miért kellene ebbe nekünk bele törődni? Persze értem én, hogy a XXI. század teljesen új ajtókat nyitott meg előttünk, miközben az ablakokat meg becsukta, mert az időjárást is egymás idővonaláról tudjuk meg.  Rendben, hogy új ajtók, de milyen utak vannak mögötte? Egyáltalán hova vezetnek ezek az utak? Eddigi tapasztalatok alapján azt tudom mondani, hogy egy olyan világ felé tartunk, ahol a bő szókincs ciki, a könyv pedig egy lejárt lemez. Filteres képek alapján mesélünk a nyaralásról, családi eseményekről. Hastegek váltják majd a szavakat és azon versenyzünk, hogy kié a legmenőbb, kié vonzza a több embert. Már nem fogunk beszélgetni sem és elgondolkodunk azon, hogy a gyermekeinknek is előbb tanítjuk meg a kütyükön való írást, mint a beszédet. 
Pedig a valós beszélgetések olyan gyönyörűek tudnak lenni. Annyi mindent tartogat számunkra még így is az élet. Hangozhatnak el olyan párbeszédek, amik akár egy életen át is kísérhetnek. 

Kép forrása: pexels.com

Egy kávézó teraszán üldögélni, közben kávét kortyolgatni és látni a partnerünk minden gesztusát, miközben éppen megoszt velünk valamit vagy csak mesél. Elfogyasztani egy ebédet és közben a párkapcsolatokon, a társadalmon elmélkedni, emlékeket megosztani, mesélni a rég múlt pillanatait. Nincs más csak te és ő. Nem választ el egy képernyő. Nem nézel közben filmet, nem megy a zene. Csak te és ő. Nem hangzik ez jól? Vagy már ez is olyan, mint, ami kiment a divatból? 
Nekem fontos, hogy tudjak mélyebben is beszélgetni. Nem mindenkivel, de legalább egy valakivel. Nehezen engedek ilyen közel valakit magamhoz, de örülök, amikor kicsit elengedhetem magam és beszélgethetünk bármiről. Felszabadító érzés tud lenni. De, ha nem is így, akkor csak egyszerűen csevegni, nevetni, elmélkedni. Nem egy chat ablakban a csengő szót várni. Látni akarom a másikat, érezni és tudni, hogy ott van. 

Beszélgetni jó, beszélgetni fontos. Hova tűnt? 

Te mikor és kivel beszélgettél egy jót utoljára? 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)