Nem is olyan régen még tényleg nagy érték volt a háznál a könyv. A nagyon régi időkben pedig onnan lehetett tudni, hogy gazdagoknál vendégeskedsz, hogy a plafonig érő polcokon tárolták a könyveket. A mai napig drága dolognak számít, de már nem megfizethetetlen. Mégsem olvasunk eleget!
Kép forrása: pexels.com
Egyik nap belefutottam egy képbe, ami feltette a nagy kérdést: Mihez kezdenél, ha nem lenne egy hétig internet? A válaszadók nagy többsége azt írta, hogy akkor többet olvasna, vagy csak egyszerűen elővenne egy könyvet és megvárná, míg visszajön a világot jelentő net.
Kicsit kikerekedett a szemem. Ez egy nagyon jó vallomás volt az emberiségtől, de közben nagyon elszomorító képet is mutatott. Nem olvasunk könyvet, mert jobban élvezzük az internet adta lehetőségeket.
Nem régiben megírt posztomban arról írtam, hogy nagyon keveset beszélgetünk személyesen, amiért a közösségi oldalak a legfőbb hibásak, meg persze mi emberek is. De ugyanakkor a szókincsünket sem bővítjük ugyanezen okból. Társalogni igazán ugyanis csak az tud, aki megfelelő szókinccsel rendelkezik.
Kamaszként szippantott magába a könyvek világa. Vannak kedvenc íróim és már lassan ott tartok, hogy a könyveimet nem tudom hol tárolni, mert annyi van. Első és legfontosabb dolog szerintem, hogy megtaláljuk azt a műfajt, ami érdekel bennünket, majd később azt az írót, akinek írás stílusa magával ragad, és nem enged. Speciel nekem szerelem lett egy életre Szilvási Lajos és számos regényét vagyok képes újra és újra elolvasni.
Én úgy tartom, hogy a könyveknek köszönhetően teljesen más világba kerülhetünk. Belebújhatunk kedvenc szereplőink bőrébe és oldalról, oldalra vívhatjuk a csatákat. Örülhetünk a szerelemnek, sírhatunk a tragédiákon, félhetünk a lebukástól, izgulhatunk egy várt esemény előtt. Teljesen átélhetjük mindazt, ami a sorok mögött lapul. Egyszerűen elfelejthetem a saját nyomorult kis életem és egy pár órára más lehetek. Ez pedig teljesen kikapcsol.
Nyílván egy film és egy sorozat is meg tudja ezt nekünk adni, de a fantáziánk sokkal élesebb képet is tud vetíteni. Csendes szórakozás, amit bárhol tudunk űzni. Egy hosszú utazás, egy vízparti nyaralás vagy egy csendes este folyamán.
Kép forrása: pexels.com
S, hogy én mely könyveket imádom igazán? Vagy éppen mások mit olvasnak?
Én jelenleg P. D. Jephson Egy hercegnő útja című könyvet falom esténként. Diana hercegnő magántitkárának bizalmas beszámolója az évekről, melyeket a palotában, a szívek hercegnője mellett töltött. Nagyon lebilincselő könyv, hiszen nagyon jó képet ad vissza az egykori Diana személyiségéről.
De vannak itt mások is, akik szívesen olvasnak, sőt Könyvklubbal is rendelkeznek:
J. Erzsébet, a Lelkicseppek blog írója:
“Jussi Adler-Olsen: Szelfik c. könyvét. Imádom a könyveit a dán krimi írók gyöngye. Azért szeretem olvasni, mert nagyon kiszámíthatatlanul jönnek a fordulatok a műveiben. És azért mert a dán emberneveket és utca meg helyiségneveket alig tudom kiolvasni olyanok, mint a nyelvtörők. Agytorna és nyelvtorna egyben. Fotót most nem tudok küldeni, de a teraszon a legjobb a nyugágyban olvasni. De a könyvesboltban tök jó a fotelban ülve nézelődni.”
Adrienn, azEgy különleges világ blogírója:
“Épp tegnap vásároltam be. Őszinte leszek, én nem vagyok egy nagy olvasós, nem falom naponta a 200-800 oldalas könyveket, de érzem, mikor a szomjazom egy könyvre, egy kis kikapcsolódásra. Hogy mégis mit olvasok, az nagyon változó. Szerelmes csöpögőstől Csernus stílusig bármi, amire épp befogadó vagyok, és felkelti a figyelmem, nemcsak címben, tartalmilag, de ha bele lehet olvasni online, akkor az író stílusa is nekem való legyen. Nehéz eset vagyok. Én magamra csukom az ajtót, egyfelől elzárkózom a külső világtól, hanghatásoktól, melyek kizökkenthetnek, és csak én vagyok a könyvvel. “
Zs. Anikó, az Élni másként blog írója:
“Én mindenevő vagyok, sokat olvasok. Amelyik könyv beszippant az első 20 oldalon. Imádom a skandináv krimiket, Réti Lászlót, Camilla Lackbergt, Charles Martint – ő az életről ír, nem is akárhogy. S mindjárt mondom most, kitől olvasok: Jeffrey Archer: Nem krimi. Nagyon jó karakterek, mély gondolatok és emberi , valós helyzetekkel.”
T. Teréz, a Régiségeknek blog egyik írója:
“Ezt a könyvet fejeztem be most. ( A könyv címe: Antoni Tabucci: Állítja Pereira) A könyvből készült filmnek Marcello Mastrianni a főszereplője. A történet a régmúltban játszódik Portugáliában. Tetszett a történet és a formabontó szerkezet. Jó, hogy a könyv klubunkban mindig kell valamit olvasni, méghozzá határidőre, és még számot is kell adni arról, amit az ember elolvasott, Ez nagyon jó késztetés. Meg az is, hogy megbeszéljük, amit elolvastunk, inspiráljuk egymást mindig új olvasmányokra.”
A könyv klubról, amit Teréz említ ITT tudtok meg többet!
Képek forrása: pexels.com
Na, kedvet kaptál az olvasáshoz? Akkor irány egy antikvárium vagy könyvesbolt! Kívánom, hogy neked is okozzon annyi örömet,mint amennyit nekünk vagy másoknak!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek