Bevásárlási mizéria

Egyre több írással futok össze, hogy ki hogyan éli meg a hipermarketek adta bevásárlási élményt. Ugye ti sem gondoltátok, hogy én ezt kihagyom? Na meg, ugye bár aki régóta olvas, az tudhatja, hogy én még a bevásárlást sem végzem egyszerűen. Akkor vágjunk is bele! 

Kép forrása: pexels.com

Hűtő kinyit és körbe néz. Szekrény kitárul, körbe néz. Oké. Menjünk. Öltözzünk. Még egy cigi, addig erőt gyűjtök. Listát írok. Persze nem magamnak, hanem a konyhapultnak. Rendszerint itthon marad és a málhás cumóm lepakolása után szembesít azzal, hogy megint elfelejtettem papírtörlőt venni. Ettől még nem adom fel. Mindig megírom a listát. A konyhapultnak meg a kukának. 
Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy csak is kizárólag célirányosan, lista szerint haladok. Nem veszek semmi mást és semmi esetre sem kóválygok el a KIÁRUSÍTÁS sorra, a ruha sorra sem, a cipőket sem nézem meg.  Na és persze Szépszeműt is felzörgetem, hogy mit kíván enni illetve inni. “Mindegy. Sört vegyél! Az fontos! ” Rendben veszek sört is. Cigi is kell. 

Szatyor a táskába meg hozom a kosarat is. Fő, hogy mindent cipelni tudjak, semmi se potyogjon ki a kezemből. Kocsiba be és irány az egyik hipermarket. Az első és legfontosabb, a bejárat közelében parkolót találni és főlegesen nem elütni a kocsival szaladgáló öngyilkos jelölt gyalogosokat. Főleg azokra ügyeljek, akik az úttest közepén érzik fontosnak a blokk átolvasását, közben fél kézzel irányítani a kosarat, meg a gyereket.
Remek. Mindenki él én leparkoltam. Indul a játék. Fogok én is egy kosarat és már a bejáratnál elvérzem. Virágcsokrok. Szükségét érzem ilyenkor, hogy az otthon melegét fenntartó nő csak jobban felébredjen. Veszek egyet, ha pedig már itt járok, akkor levadászom valamelyik kedvenc magazinomat is. Még jobban vérzik az egész.  Nyugtatom a sikító lelkem, hogy ennyi kicsiny luxus nekem is jár. Haladjunk is tovább. 
Jé, ott a kiárusítás sor. Csak távolról szemlélem és futom végig a polcokat, de basszus nem látok el odáig. Muszáj, közelebb menjek.  Nem állunk meg csak sétálva szétnézünk.  Szerencsére semmi olyat nem találtam, amire égetően szükség lenne úgyhogy ezt most megúsztuk. Mármint én és a pénztárcám, meg a bankszámlám. 
Szépen lassan kerülnek a kosárba a listára írt dolgok, már ami eszembe jut, mivel otthon maradt. Nem baj, ha tematikusan haladok, majd talán eszembe jut.  Itt állok a tejes soron. Van otthon tej? Mintha láttam volna a szekrényben… Nem emlékszem pontosan. Veszek egyet. Kettőt. Az a tuti. Mibe fogadok magammal, hogy ott az a kúrva tej a szekrényben? Tejföl kell? Nem, nem kell. Veszek hagymát. Vissza, kanyar, padlógáz a zöldséges osztályra. Uh, de jó. Wc papír is kell. Na, tessék, ennyit a tematikus haladásról. Már rohangálok, mint pók a falon. 

Kép forrása: pexels.com

Miközben próbálom fejben felidézni az otthon maradt listát, közben próbálom az előttem totyogó vásárlót is kikerülni. Már, ha hagyná. Előzésnél mindig elém vág, ha lenne dudám, most ledudálnám. Szalámik. Nem érem el. Odatolta a kosarát. Finoman odébb tolom. Hálából nekem tolja, és még van pofája csúnyán is nézni. Pedig nem is azt a polcot nézi, amiről nekem kell a termék. 
Lassan minden megvan. Félre húzódva, nem a placc közepén próbálom átnézni a kosár tartalmát. Első gondolatom, hogy megint itt hagyok valamit. Úristen a sör!!! Jó oké újra tervezés. Sör megvan. Megvan minden még az is, ami nem kellene. Egy vagyont hagyok itt. Indulás a pénztárakhoz. Hamar feltérképezem, hogy sehol sem rövidebb. Van időm átgondolni, hogy hogyan ne vásároljak legközelebb. 
Fizetek. Elvérzek. Otthon pedig ott a lista, ami emlékeztet arra, hogy a papírtörlő megint kimaradt, meg a cigi is. 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)