Karina barátnőm mondogatja mindig, hogy nem kell neki stand up show, hiszen elég, ha néha felhív engem és máris fekszik a röhögéstől. Az én életem ugyanis folyamatosan mozgásban van akárcsak én. Most sem állok éppen a helyzet magaslatán, de a humorom még megvan.
Kép forrása: pexels.com
Kezdődött ott az egész, hogy zsibbad a lábam már jó ideje, a derekam beállt egy bizonyos szögbe, amíg képes vagyok lehajolni és emellé még fájdalmak is társulnak. Pénteken haza is hozott a karaván, mivel szervezetem feladta a küzdelmet és bedobta fél időben a törölközőt. Szombaton este saját magamat vittem be az ügyeletre kedvenc kolléganőm, és egyben legjobb barátnőm segítségével. Lassan beszerzek egy mentős szirénát magamnak, hisz sose tudni mikor kell.
Szóval bedöcögtünk. Csak az járt a fejemben, hogy végül is 1 hét múlva szülinapom és hát öregszem, ideje megrokkanni. A sérv, mint szó, lassan már mumusként kerget. Mindegy. Kaptam egy finom injekció koktélt és egyéb más jó tanácsokkal szépen megmutatták, hogy merre az ajtó, hogy ama irányba induljak haza.
Fingom nincs mi volt abban a koktélban, de két napig nem éreztem a fájdalmakat és olyan beszédült voltam tőle, hogy faltól falig, vigyorogva közlekedtem a lakásban este. Jó volt, az biztos. De hát ez sem tart örökké. Sajnos. Legalább 2 napig ki tudtam húzni magam, és eme érzés már évek óta nem szerepel életem lapjain.
Ez így már önmagában elég lenne, de az élet szerintem Ki nevet a végén? című társast játszik velem és úgy gondolta, hogy emeljük a tétet egy kis kellemes megfázással. Jelzem, hogy nem tudom eldönteni, hogy a mostani állapotom megfázás téren jobb vagy rosszabb, úgyhogy maradok stagnál kifejezésnél. Megmaradok. A százas zsepi lett most a társam és elég szoros a viszonyunk, mert hát rögtön észreveszem, ha nincs a közelemben és kétségbeesetten kezdem el felkutatni.
Szeretem a teát, de az a mennyiség, amit most magamba tuszkoltam a héten, az már szerintem egy 30 fős osztályt kihozott volna a takony kórból. Ideje a kakukkfűvel szakítanom és valami más segítő társat keressek a bajban e téren, mert ez nem vált be.
Aki pedig azt hiszi, hogy ezt már olvasva is sokallja, annak közlöm, hogy a nyomorúságos életem itt még nem ért véget. Tegnap vacsoráztunk, amikor is furcsa dolgot véltem felfedezni a számban. Letört az egyik rágófogam fele, de az se úgy, ahogy normális embereknél. Kacskaringóba, ahogyan én megérdemlem. Ez pedig nem volt elég az életnek, még sikerült szépen a vacsorával el is fogyasztanom, szóval szó sem lehet róla, hogy esetleg megtartom kirakósnak, a fogtündérnek.
Karina természetesen üzenetváltásban, aggódva ( el ne hidd, fetrengett a röhögéstől!!) írt rám. Következő volt a párbeszéd:
A kép saját!!
A kép saját!!
Megnyugtat természetesen a tudat, hogy vannak emberek, akik komolyan is aggódnak értem és megpróbálnak pozitív irányba vinni. Én is igyekszem magam összevakarni, mert hát hétfőn visszatuszkolom a szervezetem a ringbe és elveszem tőle a törölközőt, hogy ne legyen mit bedobnia.
Fő, hogy tudom humorral kezelni a helyzetet és Karina is nagy segítség ebben, mint ahogyan azt a fenti ábra is példásan mutatja.
Örülök annak, hogy a szeretteim itt vannak velem és nem engedik elfelejteni, hogy a humor az egyik legjobb gyógyszer és időszerű receptre írni. Most pedig megyek eszek, közben pedig próbálom a fogaimat egyben tartani és megkeresem a százas zsepim.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: