<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Demetria</provider_name><provider_url>https://demetria.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Demetria</author_name><author_url>https://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/</author_url><title>Hinni a lehetetlenben</title><html>&lt;p&gt;Egy kapcsolat egy szép napon eljut arra a pontra, amikor az ember fia vagy lánya leül és megáll egy pillanat erejéig.&lt;br /&gt; Gondolkodik és mérlegel: &lt;strong&gt;most hogyan tovább?&lt;br /&gt; &lt;/strong&gt;Addig fogja ezt kérdezni magától, amíg egy újabb, mindent eldöntő kérdés be nem villan: &lt;strong&gt;egyáltalán van még tovább?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De mielőtt eljutunk ezekig a kérdésekig lássuk mi volt eddig. Kapaszkodtunk, reménykedtünk, becsaptuk magunkat, hazudtunk minden lefekvés előtt a saját lelkünknek. Mélyen legbelül pedig éreztük lassan eljön a végállomás.&lt;br /&gt; Hiszen, ha ránéztünk a párunkra mindig elmélyedtünk a gondolatainkban vagy jobban mondva a kérdések tengerében. Azt tudtuk, hogy ez az állapot, ami már jó ideje tartja magát nem biztos, hogy változni fog. Azt viszont már nehéz volt eldönteni: &lt;strong&gt;küzdjek vagy távozzak?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://demetria.cafeblog.hu/files/2013/12/Women_model_181196.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone wp-image-64 size-large&quot; src=&quot;https://demetria.cafeblog.hu/files/2013/12/Women_model_181196-600x402.jpg&quot; alt=&quot;Women_model_181196&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;402&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sokan nem szakítunk íme a magyarázat (hazugságok):&lt;br /&gt; De hát már olyan régen együtt vagyunk!&lt;br /&gt; Annyi mindent megéltünk együtt!&lt;br /&gt; Nagyszerű ember csak mostanában nincs jó passzban!&lt;br /&gt; Ez csak egy múló állapot!&lt;br /&gt; Minden jobbra fordul majd!&lt;br /&gt; Boldog vagyok!&lt;em&gt;&lt;br /&gt; &lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kinek ismerősek ezek a mondatok? Tudom, hogy akik most olvasnak, némán, maguk elé suttogva mondják ki: NEKEM!&lt;br /&gt; Rettenetesen nehéz belátni azt, hogy nincs tovább. Hogy el kell válni. Miért nehéz ezzel szembesülni? Mert az embernek ezzel a kapcsolattal is volt egy rutinja, egy napi életritmusa és ez szinte összeomlik és  egy újat kell létrehozni. Kevesen vannak, akik nem félnek az újtól. Jobb a régibe, a megszokottba kapaszkodni, még ha az már nem is kedvező.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Meddig akarunk hinni lehetetlenben?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>