1.0Demetriahttps://demetria.cafeblog.huDemetriahttps://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/Tavaly nyáron a barátnőm felhívott, hogy egy időre haza költözik az ország másik végére ,és hogy szeretne még velem találkozni mielőtt haza megy. A költözés oka egy hosszabb szünet volt a barátjával. Adni akartam neki valamit, valamit, ami mindig emlékezteti arra, hogy soha ne adja fel. Van egy nyakláncom, amin egy kis medál lóg: love felirattal. Amikor átadtam neki azt mondtam: <strong>ne add fel és próbálj meg hinni!! </strong>Szerettem volna, hogy ha hinne kettejükben, hinne abban, hogy ami köztük van az igenis nagy dolog és akadnak néha olyan helyzetek, amik kilátástalannak tűnnek, de helyre hozhatók. A könnyeimet visszatartva öleltem magamhoz és reméltem, hogy még egy napon ott ülhetünk azon a padon, ahol elköszöntünk egymástól. Végül haza jött. Akkor szakítottam én is. Náluk voltam és a konyhában ültem, majd azt mondta, hogy adni akar nekem most ő is valamit. Bement a szobába majd visszajött és a kezembe nyomta azt a láncot, amit én adtam neki. <strong>" Nekem szerencsét hozott, hozzon neked is =) "</strong> <a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/01/SDC15685.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-139" alt="" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/01/SDC15685-300x225.jpg" width="300" height="225" /> </a>Nagyszerű dolog a barátság. Olyan élmények ad, amik felejthetetlenek. Azok az emberek, akik a barátaink, mindig mellettünk állnak és egy katasztrofális helyzetben is mosolyt tudnak csalni arcunkra, erőt tudnak adni, hogy tovább tudjunk lépni. Ez a történt a legkedvesebb számomra. A láncot a kulcsaimmal együtt hordom és ha csak ránézek arra gondolok, hogy igen, nekem is szerencsét hozott!!! Köszönöm neked drága barátnőm!rich