1.0Demetriahttps://demetria.cafeblog.huDemetriahttps://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/<p>Mindenki életében eljön a nap, amikor érzi, hogy megérett a kapcsolata az összeköltözésre. Itt az ideje kirepülni a meleg családi fészekből.<br /> Én most őszintén fogom nektek egy darabig közvetíteni a közös életünket Szépszeművel. Bepillantást nyerhettek abba, hogyan is boldogul egy pár, akik <strong>pályakezdők az életben. </strong></p> <p><strong>A kezdetek</strong><br /> Amikor felragyog a nap az összeköltözés reggelén, mind izgatottak vagyunk és legszívesebben 2 percen belül már útra is kelnénk.  Ehelyett kócosan, a szokásos reggeli rutinnal indítjuk a napot.<br /> Félig csipás szemmel és a párnának köszönhető torz arccal bámuljuk a szobánkban megtelepedett doboz rengeteget. A kávé lassanként indítja a windows rendszert a fejben és hirtelen beugrik egy mondat:<strong> Eddigi életem belefér xy (az én esetemben 5 db) mennyiségű dobozba!</strong></p> <p style="text-align: left"><strong><br /> </strong>Igen, a doboz mennyiség meghatározó, főleg, ha a fejedet vakarva állsz a kocsi nyitott csomagtere előtt. Próbálsz fejben és fizikailag is úgy rakodni meg helyezkedni, hogy nem csak te, de a család költöztető tagjai is valahogy beférjenek az autóba.<br /> A legszebb, mikor drága jó édesapád elsüti ama poént, hogy a holmid felét igazán elvihetted volna már előző nap vonattal. Te pedig ekkor bárgyú vagy cinikus mosollyal az arcodon, látod is lelki szemeid előtt, ahogy két felgumipókozott dobozzal a hátadon, szintén két darab táskával a vállaidon próbálod megmászni az IC-t, mint a himaláját.<br /> <a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/05/Women_mood_420987.jpg"><img class="aligncenter wp-image-514 size-large" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/05/Women_mood_420987-600x337.jpg" alt="Women_mood_420987" width="600" height="337" /></a></p> <p>(Ugyanis a magyar viszonyokat tekintve a férfi nép nem áll meg neked segíteni, ha nagy pakkal vagy. Nem! Inkább azon gondolkozik, hogy: Na ez a picsa, most leesik vagy le tud mászni egyedül is?)</p> <p>Miután mindenki sikeresen betuszkolta magát a kocsiba jöhet a várt indulás.<br /> Ahogyan szép lassan elhagyjátok a várost, úgy törnek rád az emlékek, páldául:<br /> <em>"Áh, igen ezen a szenthelyen akartam magam jó 10 éve a rolleremmel ripityára törni! Sikertelen kísérlet volt!"</em><br /> <em>" Annak idején mennyit jártunk ide vásárolni a családdal!"<br /> </em>Ilyen és ehhez hasonló mondatok visszhangzanak a fejedben, amíg el nem éritek a város határt.</p> <p>Útközben a cuccok zötykölődnek vagy éppen arra készülnek, hogy valakit agyonverjenek. A fenekedet már nem érzed a kis hely miatt, ami neked jutott osztályrészül a hátsó ülésen. A lábadon is kezdesz nyomást érezni, mivel szerencsére oda is jutott egy táska, ami is miért ne lenne tele!?</p> <p>Érzed, hogy közel az úticél, de a GPS folyamatosan más merre kalandozik, hogy eltérítse a kocsi utasait.  Szidod! Aztán azon gondolkozotok a családdal, hogy talán követni kellene taníttatásait, hátha elvezet végül a paradicsomba.<br /> És igen! Heuréka!<br /> Amikor majdhogynem kiesve szállsz ki a kocsiból, kísérletet téve arra, hogy testi kapcsolatot hozz létre a sövénnyel, ami a kocsi mellett van, hálát adsz az égnek, hogy végre ide is eljutottál!<br /> A vicc az, hogy itt máris tévedsz! Nincs vége! Sőt! Még csak most kezdődik!</p> <p><a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/05/159737.jpg"><img class="aligncenter wp-image-512 size-large" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2014/05/159737-600x437.jpg" alt="159737" width="600" height="437" /></a><br /> Folyatatás következik... :)</p>rich