1.0Demetriahttps://demetria.cafeblog.huDemetriahttps://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/<p style="margin-bottom: 12.0pt;line-height: 18.0pt"><strong><span style="font-family: 'Georgia','serif';color: #333333">Biztos, hogy sokan meg fogtok sértődni. Biztos, hogy sokan hiszti rohamot kaptok majd és biztos, hogy nem fogtok ezért szeretni. De szeretnék nektek egy levelet írni és kérdéseket feltenni, no meg rólatok mesélni egy kicsit, hogy én nőként hogyan látlak titeket. </span></strong><span style="font-family: 'Georgia','serif';color: #333333"><br /> <br /> <br /> Kezdjük ott, hogy az önbizalom hiányunk főként abból fakad, hogy folyamatosan méregetjük, bíráljuk és beskatulyázzuk egymást. Ha valaki nem képes a sorba úgymond beállni, akkor azt kirekesztjük, pontosabban kirekesztitek velem együtt. Látom a szemetekben, ahogy megállok előttetek, hogy egyből felmértek engem.<span class="apple-converted-space"> </span><strong><span style="font-family: 'Georgia','serif'">Megnézitek, hogy milyen ruha van rajtam, milyen az összeállítás. Ezt követően megállapítjátok, hogy ma sem sminkeltem - nem találtam szemceruzám - és a hajam már megint abban az unalmas ló fakorban van. </span></strong><br /> Nincs megcsinálva vagy csináltatva a körmöm. Pár másodperc az egész, de ez alapján döntitek el, hogy milyen hangnemben, stílusban fogtok hozzám szólni, hozzám állni. Nem értelek benneteket ilyenkor. Miért akartok magatokkal versenyeztetni? Miért fontos ennyire, hogy a ti szemetekben én hogyan néz ki? </span></p> [caption id="attachment_2155" align="alignnone" width="600"]<a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2016/07/306578.jpg"><img class="size-large wp-image-2155" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2016/07/306578-600x338.jpg" alt="kép forrása: https://wall.alphacoders.com" width="600" height="338" /></a> kép forrása: https://wall.alphacoders.com[/caption] <p style="margin-bottom: 12.0pt;line-height: 18.0pt"><span style="font-family: 'Georgia','serif';color: #333333">Miért nem számít az, hogy érdeklődöm a hogy létetek felől, hogy kedvesen beszélgetést kezdeményezek vagy csak egyszerűen megpróbálok jóban lenni veletek? Furcsán néztek rám, ha közlöm, hogy nem érdekel jó pár női dolog. Nem érdekel a legújabb make up divat, mert nem hoz lázba egy új körömlakk, sem egy új rúzs. Nem kenem magam minden féle kencével. Nem érdekel a legújabb diéta, sem az, hogy mennyire kondicionált vagy belőtt a hajam. <br /> A nap végére gyűrött lesz az arcom és kócos a hajam. Így esek be a boltba. Végig mértek. Látom a szemetekben a lenézést. És továbbra sem értelek titeket. <br /> A fecsegést sem értem. Én is szeretek beszélni, beszélgetni. De<span class="apple-converted-space"> </span><strong><span style="font-family: 'Georgia','serif'">a másokon való csámcsogást soha nem fogom a listámra felvenni, mert nekem ez nem okoz örömet.</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>Látom rajtatok ilyenkor is megvetést, a finnyás arcokat, amiket úgy sem vagytok képesek leplezni. Nem csatlakozom, csak mélyen hallgatok vagy jelzem, hogy figyelek, de nem érdekel. Miért okoz nektek boldogságot, ha másokat kibeszélhettek? Mi ebben az öröm? Persze rólatok senki se szóljon egy szót se, mert akkor bevágjátok a durcát és leribancozzátok az illetőt. Ti is ugyan ilyen ribancok vagytok, amikor róla beszéltek. <br /> Ugye? Fáj! Most már biztos, hogy a halálomat kívánjátok, mert kimondtam azt a szót, amivel egy nőt igazán sérteni lehet. De nem így van? A lelked mélyén tudod, hogy igazam van csak fáj beismerni. </span></p> <p style="line-height: 18.0pt;text-align: start"><span style="font-family: 'Georgia','serif';color: #333333">Az együttműködés sem éppen az erősségetek. Hamar kiveritek a hisztit. Csapkodtok, jelenetet rendeztek és a legrosszabb, hogy még sírtok is.<span class="apple-converted-space"><b> </b></span><strong><span style="font-family: 'Georgia','serif'">Nem azért potyognak a krokodilkönnyek, mert gyenge idegzetűek  vagytok, hanem mert ezzel manipuláltok. A legádázabb fegyvert vetitek be. Megsértődtök és kezdődik az óvoda. Levegőnek nézitek a másikat, nem köszöntök neki vagy csak egyszerűen pofákat vágtok, ha éppen odanéz felétek. Gratulálok! Ez igazán felnőtt és nőies viselkedés.</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnétek. Nem ettől lesztek nők és nem lesztek a szemben felnőtt emberek. Attól, hogy flegmázol még én nem fogok meghatódni csak elkönyvellek egy hülye óvodásnak és megyek tovább. Aztán magamban arról gondolkodom, hogy hova lehet még ennél mélyebbre menni? <br /> Szaladtok árulkodni és előadjátok a nagy halált, holott én azt gondolom, hogy felnőtt emberek lévén négyszemközt is meg lehet vívni egy csatát. Persze nem magas c-ről indulva, mert az sose vezet sehova. Nem fogok magas hangon beszélni, mert attól félek, hogy akkor lesüllyedek én is és akkor a rutinnal le is leszek verve. </span></p> [caption id="attachment_2156" align="alignnone" width="600"]<a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2016/07/521187.jpg"><img class="size-large wp-image-2156" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2016/07/521187-600x400.jpg" alt="kép forrás: https://wall.alphacoders.com" width="600" height="400" /></a> kép forrás: https://wall.alphacoders.com[/caption] <p style="line-height: 18.0pt;text-align: start"><span style="font-family: 'Georgia','serif';color: #333333">Kedves nő társaim? <br /> <br /> Mikor akartok végre felnőttek lenni? Mikor győzitek le a gyerekes szokásaitokat és versengéseiteket? Mikor fog eljönni az a nap, amikor felelősséget vállaltok a tettitekért, amikor nem árulkodtok, hanem csendesen beszélitek meg a problémáitokat? Az élet nem egy szappanopera, amit epekedve vártok esténként. Ott lehet sírni, az életben nem igazán. Ott attrakció egy jelenetrendezés, de az életben nagyon gáz. 22 éves vagyok és soha nem mentem bele a játszmákba. Soha nem reagáltam a magas c szólamokra és igyekeztem minden pletykából kimaradni. Persze nem vagyok makulátlan én sem, de<span class="apple-converted-space"> </span><strong><span style="font-family: 'Georgia','serif'">legyen ez a levél egy magyarázat arra, hogy miért tartom én veletek a távolságot.   </span></strong><b><br /> </b>Nem gyűlöllek benneteket. Nem erről van szó, csak már jó pár éve azon vagyok, hogy megértselek titeket. Nem megy és lehet nem is fog. Szeretek nő lenni, de soha nem akarok olyan lenni, mint ti.<br /> <br /> UI.: Akinek nem inge....</span></p>rich