1.0Demetriahttps://demetria.cafeblog.huDemetriahttps://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/<p>Én csak veled kártyáztam. Az élet adta paklival. Veled muszáj volt, mert másképpen nem lehet. Meg kellett tanulnom minden lépésed. Ehhez nekem sérülnöm kellett. Hitted volna, hogy egy nap a fejedre növök?<br /> <br />  Ültünk az asztalnál. Már a szemedből láttam, hogy mit lépsz és én tudtam az ellen lépést. Hirtelen arra eszméltél fel, hogy a tükörképed lettem. Az arcomban ott volt a te arcod. A tekintetemben a tekinteted. A szavaimban a szavaid. A hangomban a hangod. Hasítva érkezett az érzés. <br /> Feldúltan álltál fel az asztaltól teljesen váratlanul. Az asztalra dobva a kártya lapokat, amiket én már úgy ismertem.</p> [caption id="attachment_2384" align="alignnone" width="600"]<a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/06/young-man-male-handsome-model-attractive-157928.jpeg"><img class="size-large wp-image-2384" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/06/young-man-male-handsome-model-attractive-157928-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /></a> kép forrása: pexels.com[/caption] <p>- Nem játszok tovább! <br /> <br /> - Mert így már nem érdekes? <br /> <br /> - Szeretek győzni! <br /> <br /> - Én sem szeretek veszíteni! <strong>Tudod, vannak olyan háborúk, amelyeknek nem lehetnek győztesei, csak vesztesei.</strong> Ez most pontosan ilyen. Ha felkelsz az asztaltól én sem nyerhetek. Én is veszítek. Pontosan ugyanannyit, amennyit te. Más kérdés, hogy én hogyan fogom fel. <br /> <br /> - Pedig te fogsz győzni…<br /> <br /> - Miért? Miért hiszed azt, hogy én győztesként vonulok majd ki? Mondjak valamit? Ugyanannyit fogok veszíteni, mint te, de nem tudom melyikünknek fog jobban fájni. Évek óta játszunk. Most már véresen komolyan.<br /> <br />  - Sok lett a tét…<br /> <br /> - Nem lett sok csak súlyosabb. Ez rosszabb! <br /> <br /> A rezzenéstelen arcod mögött annyi érzelem bujkált. Mérges voltál, feldúlt. Én pedig nyugodt. Ez jobban bosszantott. Elvettem a játék élvezetét, mert már nem az voltam, mint akivel először ültél le játszani. Hiszen nem is tudtam, hogy játszunk. Csak később eszméltem fel. Csendben felvettem a fonalat. Kiismertelek és a saját fegyveredet fordítottam ellened. <br /> <br /> - Rendben! Dobd csak ki! <strong>Dobj ki mindent, amit feltettél egy lapra és veszítsd el mind!</strong> Te döntesz!</p> <p>- Nem ez lesz az első… <br /> <br /> - De az utolsó…</p> <p><a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/06/pexels-photo-60289.jpeg"><img class="alignnone size-large wp-image-2385" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/06/pexels-photo-60289-600x400.jpeg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p> Álltál ott az asztal másik végén. Nézted a szétszórt kártyákat, a téteteket és engem. Végül elsétáltál. Vesztesként, ahogyan én is. Az asztal azóta is úgy áll. Szétszórt kártyákkal, a feltett tétekkel, amiket ellep a por. Már senki nem fog az asztalhoz ülni. Se te. Se én.</p>rich