1.0Demetriahttps://demetria.cafeblog.huDemetriahttps://demetria.cafeblog.hu/author/demetria/<p><strong>Lányos apának lenni azt mondják nem könnyű. Inkább 3 fiú, mint egy lány. Az én apukámnak lánya lett. Az én apukámnak hercegnője van. Az én apukám a legnagyobb hős a világon. </strong><strong><br /> </strong><a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/08/WP_20140330_029.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2434" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/08/WP_20140330_029-600x337.jpg" alt="" width="600" height="337" /></a><br /> Apa a világon az első számú férfi az életemben. Ő az a férfi, akit hívok, ha bármi bajom van. Meghúztam a kocsit, kotyog a motorban valami, nem működik ez vagy, az. Kislányként az ölében ültem és vezettem a halastavon. Fogtam a kormányt, szélesen vigyorogtam és együtt vezettünk. Élveztem. <br /> Imádtam vele dolgozni járni. <strong>Még mindig érzem az orromban az olaj szagát a nagy műhelyben</strong>. Emlékszem az olajcseppekre a padlón, hogy hol van a kutya mancs nyoma a betonban maradva. Csodálkozó szemekkel néztem, ahogy apám fekszik a hatalmas gépek alatt és szerel. Aztán együtt próbáltuk ki, hogyan megy a nagy traktor. <br /> Apával jártam a videó kölcsönzőbe. Mindig próbált rábeszélni valami más, hercegnős mesére, de nekem csak a Dumbó kellett. Milliószor kikölcsönözte a kedvemért. Egyszer a Csipkerózsikát rám beszélte, mert nem volt bent a kedvenc. Nem néztem meg. Nem tetszett. A Dumbó kellett. <br /> <strong>Apa mindig aggódik. Mindig szerel vagy bütyköl valamit.</strong> Apa az az ember, aki nem tud pihenni, nem tud egy helyben ülni. Amióta csak létezem folyton ment és ment. Dolgozni, maszekolni, szerelni. Sokszor elkísértem. Már akkor ő volt az az ember, aki bármit meg tud szerelni. <br /> Hűséges sofőröm voltál. Állandóan cipelni kellett engem valahova. <strong>Nekem is mehetnékem volt. Tőle örököltem. Én sem tudok egyhelyben ülni, csak úgy semmit tenni. </strong><br /> Én is szeretek szöszmötölni. Én is mindig aggódok. Mozgásban vagyok. Teszek, veszek, pakolgatok. Szeleburdi vagyok, nagy a szám és dohányzom. Nem szereti, hogy cigizem. Elfogadja, de azért mindig elmondja hogy tegyem le. <em>Jó apa, majd leteszem, ne aggódj! </em></p> <p><a href="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/08/IMG_20170806_153716.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2435" src="https://demetria.cafeblog.hu/files/2017/08/IMG_20170806_153716-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a><br /> <br /> Már gyerekként rá hasonlítottam. A szemem, az arcom vonásai, a járásom, a habitusom. Mind Ő vagyok. Ő vagyok csak kicsiben és lányban. A mosolyom, az érzékeny lelkem, az állandó aggodalmaskodásaim, hogy kapkodok. Ő vagyok. <br /> 26 éves volt, amikor közölték vele, hogy megszülettem. Az Ő kicsinyített képmása. Az, aki ma már úgy hívja fel, hogy a szíve hercegének hívja és minden beszélgetés végén elmondja, hogy mennyire szereti, ő pedig elmondja, hogy imád. <br /> <strong>Tűkön ülve vár. Hív, amikor még éppen ébredezem. Már régen ébren van és vár. Én meg még a fasorban sem vagyok. Pizsamában lébecolok. Hív, amikor már elhagytuk a város táblát. Hív, amikor már félúton vagyunk. Apa mindig nagyon vár. </strong><strong><br /> </strong>Nem szereti, ha elmegyek. Marasztalna, de mennem kell. Mindig van dolgom, mindig van mit csináljak. Ő vagyok. <em>Jövök majd még apa. Hívlak majd! Beszélünk! Szeretlek!</em> Aztán elmegyek.  </p> <p>Apa mindig mozgásban van. Szerel, tesz, vesz. Motorozik, kirándul, maszekol, dolgozik. Apa nem tud pihenni. Apa fiatalos, mosolygós szemű, szelíd, csendes. <br /> <strong>Apa az, aki ma a születésnapját ünnepli! </strong><br /> <strong>Boldog születésnapot neked drága egyetlen apukám!</strong></p> <p> </p>rich