Valamelyik nap láttam a Tényekben -pedig nem nézek híradót – , hogy 5 kölyökkutyát dobtak ki az utcára, egy lakótelepen, egy dobozban. A környéken lakók értesítették az állatvédőket és mélységesen fel voltak azon háborodva, hogy mégis ki tehet ilyet és miért.
Az egyik idősnő mondta meg a frankót, miszerint egy szülőnek jobban át kellene gondolnia azt, hogy vesz e kiskutyát a gyerekének avagy sem. De senki nem gondolkodik, csak fejvesztve rohan egy kutyáért, mert a gyerek éppen azt kíván.
Ez viszont nem így működik! Egy kutya sok több annál, minthogy megevszem és etetem, ja meg, ha muszáj leviszem sétáltatni. De vajon ki is fogja levinni? A gyerek vagy a szülő? Persze, hogy a szülő. Pedig sokan egy kutyával vagy más házikedvenccel felelősségre akarják nevelni a gyereket, csak végül inkább a szülő tanul, mint a gyerek. Mit tanul a szülő? Amikor hajnal 5 órakor, fagyban és hóban sétáltatja a kutyust, arra gondol, hogy legközelebb gyeremke kívánságát alaposan átfogja gondolni.
Ugyanis egy kutyát nevelni, tanítani kell meg persze jó sokat játszani és foglalkozni vele. Ez nem egy plüssállat, amit bedobunk a sarokba, ha megunjuk.
Valóban nagy tanító egy gyermek számára, de alaposan át kellene gondolni, hogy vajon a gyerekünk van e már abban a korban, hogy képes gondoskodni saját kedvencéről. Elvégre neki vesszük!
Mit tanácsolnék én kútfőből?
Amint terítékre kerül a kutya téma, magyarázzuk el gyermekünknek, hogy ez egy állat és nem egy újabb játék a boltból. Érezze azt, hogy ennek a kívánságának súlya van!
Kérdezzük meg tőle, hogy elvégezné e a kutya körüli teendőket! Etetné, itatná és sétáltatná e, esetleg tanítaná e, takarítana utána?
Mondjuk el neki, hogy egy kutya nem sokáig marad kicsi. Egy szép napon felnő és akkor már nem lehet úgy gyomrozni és ölbe cipelni, mint kölyökként.
A kutyát felnőttként is szeretni kell, nem csak akkor, amikor kicsi és cuki.
Magyarázzuk el azt is, hogy a sétáltatást nem mi, hanem az állat dönti el. Az ő igényeihez kell igazodni és ebbe az is beletartozik, hogy nagyon korán, akár 5 órakor is le kell vinni sétálni vagy este 8 órakor kell vele elindulni. Menni kell, ha esik az eső vagy a hó, nem mondhatjuk azt, hogy most kint hideg van vagy esik. A kutyának ha mennie kell, mennie kell.
Mondjuk el azt is, hogy egy csapadékos napon sétáltatás után nem jöhet be csak úgy a kutya a házba. Szárzara kell törölni a mancsiat és a bundáját is, hogy a lakásban ne legyen piszok.
Ha már a piszoknál járunk, fel kell világosítani a gyermeket, hogy a kutya bundáját és körmeit is folyamatosan ápolni kell. Ki kell fésülni és a lehullajtott szőrt össze kell takarítani.
A ruhái, a bútorok és a szőnyeg is lehet kutyaszőrös és nem biztos, hogy ő ennek örülni fog.
A játékokat, cipőket is megrágcsálhatja, tehát lehetnek majd áldozatok! Akár a kedvenc játéka is tönkre mehet, ha nem figyel oda.
Ezek mellett, ha konkrét kutyára vágyik és nagy mozgásigényű az eb, el kell magyarázni, hogy akár többször is le kell majd vinni sétáltatni még akkor is, ha neki más dolga van vagy éppen nincs kedve.
Fontos tudnia a gyereknek ezeket az alapvető dolgokat, fontos tudnia, hogy a kutya az övé lesz és neki kell majd nagyrészt gondoskodnia róla. Éreznie kell, hogy, amit most kér az nem kis feladatokkal jár!
Esetleg vehetünk neki egy kutya tartási kézikönyvet, amit gyerekeknek írtak! ( Nekem volt, bár soha nem lett kutyám végül!) Abból még több információt nyerhet egy kutya tartásáról!
Remélem hosznosak voltak a fent leírt információk! A hírek után fontosnak éreztem ezeket megírni!
Egy kutya nem játék, egy nagyon szerető társ lehet az életben, ha megfelelő nevelést kap és folyamatosan gondozzuk és foglalkozunk vele!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: