Így tört utat a bennem élő író!

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián… áh, mit is beszélek, csak arról akarok hadoválni, hogy mi a máriát is keresek én a blogger platzon.

Egy kicsit komolyra fordítva a szót, már sokan tudják, hogy én valójában – a törpe méreteimmel – a rend őrei közé szántam már magam padlócirkáló korom óta. Eleinte kutyás rendőr akartam lenni, aztán nyomozó. Már 4 évesen nagyon bírtam a Rex felügyelőt!!
Igazából én egy elvont gyereknek tartottam és tartom is magam, ha visszatekintek a múlt ködös képeire. Fura gyerek voltam. Én próbáltam megszökni, fura rajzaim voltak – nem, nem vagyok kattant – és elég nagy dolgokról elmélkedtem már akkor is.
Tekerjünk az idő kerekén és haladjunk, mert sose érünk a végére.

Általános iskola 4. osztályában bukkant fel a fogalmazás óra, ami egy kissé elgondolkodtatott és ahol az első, mondjuk úgy, sikereimet elértem. Máig emlékszem, hogy arról kellett fogalmazást írni először, hogy ha kutya lennék, hogyan mutatnám be magam és a kutyák világát. Annyira poénosra sikeredett, meg igazából jól, hogy még a magyar tanárom is megállt egy pillanatra, s komoly arc szerkezettel közölte, hogy ” ez nagyon jó volt, nagyon jól sikerült”. Persze azért nem várok most tapsvihart, de egy észrevétlenül maradt mérföldkővel kezdődött ez az egész.
8. osztály elején kezdtem el szerepjátékozni egy olyan platformon, ahol írásban kellett, amolyan reagokat, szövegeket írni. Aki nem tudott normálisan fogalmazni, a maga cselekvéseit, párbeszédét megírni, az kihullott. Szóval fel kellett kötnöm a bugyimat és keményen írni, na meg persze fejlődni és lépést tartani.

A szerepjáték egy akkor létező fanfiction írással teli oldalhoz tartozott. Tetszettek a mások által írt történetek, ezért az újonnan szerezett tudásomat máshol is szerettem volna kamatoztatni. Bele vágtam tehát a fanfiction -kitalált történet- írásba. Csúfos kudarcot vallottam, de azért itt- ott akadtak pozitív visszajelzések.
El kezdett a fejemben tehát összeállni a kirakós, miszerint találtam egy hobbit, az írást és szeretném mélyebben beleásni magam. Mint minden író, leendő költő, próbáltam verseket is írni. A rímfaragás sem lett a mesterségem, de egy vers akadt, amivel ismét egy újabb sikert értem el. Letettem hát a rímfaragó lantot és akkor tért az utamba a blog fogalma.

Halványlila fingom nem volt arról, hogy ez mi fán terem, de az írással volt kapcsolatos és én is akartam egyet. Persze akkor még nem igazán fogtam fel, hogy ez a világ mit tartalmaz, mivel jár ez, de akartam. Az első blogom volt is meg nem is. Kellett egy szolgáltató. Valamiért mégis abba maradt a blog szolgáltató keresése, de az írást mímeltem Word dokumentumban. Hagy ne kelljen részleteznem, micsoda mocskos kis titkokat és tré írásokat rejt, a ” Firka” nevezetű mappa a gépemen. 

A gimis évek alatt kezdtem el végül is az online térben tevékenykedni, persze se az arcomat, se nevemet nem vállaltam, de a gondolataimat, az érzéseimet, a véleményemet igen. Amolyan csitri stílusban, de írtam, bőszen gépeltem a bejegyzéseket. Nem telt el sok idő és láss csodát, lettek olvasóim és kedvenc bloggereim. Ahogyan másokat olvastam úgy fejlődtem én is. Azt hiszem…
Itt egy kis kitérőt is tennék. Szilvási Lajos függőségben is szenvedtem, szóval volt mit ötvözzek.
Szóval írtam vagy mi a fene és az évek múlásával egyre komolyabb dolgokat írtam meg, míg nem szolgáltatóról, szolgáltatóra mentem és kikötött a hajóm itt a Cafeblogon.

A Cafeblog az egyik legnagyobb mérföldkő az életemben. Ide már úgy érkeztem, hogy bőven volt csomagom, tudásom és egy olyan dolog, amit tehetségnek hívnak vagy mi a fene. Azt, hogy magamnak írjak, saját magam kis nyamvadt életéről, már letettem, valami teljesen újat akartam. A blogot próba alapon nyitottam, hogy hátha… Nem hittem volna, hogy idetérek haza! Itt kezdtem bele a komoly blogger életbe. Itt aztán kiélhettem minden hülyeségemet, mindent kipróbálhattam és, ha szabad ilyet mondjak, komoly blogger lettem. Lett célom, a másoknak való írás, a segítés.
Rögös volt az út idáig, mondhatni a véremet is kiizzadtam, de bassza meg megérte, mert ott vagyok, ahol lenni akarok.

Nem vagyok egy tökéletes, világmegváltó blogger, de csinálom. Végül is író lettem, mert ez akartam lenni. Tűzön és vízen át vittem a dolgot. A mélypontokat megsirattam, az egerek tehát nem maradtak szomjasak, a jó dolgoknál pedig debilként örömcsörögtem.
Itt vagyok és írok. Én is indultam a nulláról és célba értem. Lett egy stílusom és közben felnőttem. Itt vagyok és írok Demetriaként, egy igazi bloggerként!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)