Elengedni nem olyan könnyű!

Tegnap az elengedésről gondolkodtam. Hogy mennyire is nehéz elengednünk valakit, aki menni akar?
Igen, legszívesebben magunkhoz láncolnánk azt a valakit. Nem lehet.

Ott vannak azok a bizonyos nagy szerelmek, melyeknek nagysága nem az együtt eltöltött időtől lesz olyan nagy, hanem attól, ami az együtt töltött napok, hónapok és évek alatt történt. Azoktól a dolgoktól lesz nagy, amikkel ketten együtt megtöltöttük.
Vannak szerelmek, amiknek véget kell érni és nehéz ezt bizony elfogadni. Miért? Mert egyszerűen rájövünk, hogy nem is vagyunk egy hullámhosszon, mert valami örökre elvész abban a bizonyos nagy sötét lyukban.
Mondják a nagy okosok, hogy engedd el, hogy majd ha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik. Közhelyekkel dobálják meg azt, aki a saját poklában vergődik, pedig csak egyszerű tényként kell vele közölni, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, mert csak rosszabb vége lesz.

Voltam ilyen helyzetben. Én is megkaptam a mondatot, hogy engedjem el, de nem volt egyszerű. Pro és kontra érveket vezettem le fejben, végig tekertem mindent és egyszerűen képtelen voltam elszakadni, pedig józan paraszti ésszel én is felfogtam, hogy már régen a meleg kakikban úszunk nyakig és innen nincs kiút. Maximum egy Exit felirat van, és arra kellene elindulni és végleg mindent a hátam mögött hagyni. Végül kaptam egy utolsó löketet és egyetlen délután alatt, hosszú időt engedtem el végleg.
Kezd az emléke megfakulni és a szar is kezd szépnek látszani, de csak látszani, mert elfelejteni a rosszat igazából soha sem lehet. Én meg nem is akarom, mert vagyok én olyan mazochista hülye, hogy a fejemben tartom. Miért? Hogy emlékeztessen, ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék.

Forrás: http://wall.alphacoders.com/

Tényleg piszok könnyű elmondani a másiknak, hogy mit tegyen. Nem értjük miért nem akar úgy cselekedni, ahogyan mi tanácsoljuk. Nem értjük miért mondja azt, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mert tényleg nem egyszerű legalább is neki. Van egy ember, akihez xy ideig kötött valami, akivel sok mindent megéltem, akivel közös emlékeim vannak, akivel egyszer minden annyira jó volt. Először fel kell fogni, hogy miért is olyan piszkosul szar, miért nem olyan jó, mint régen. Amikor erre rájövünk, akkor jön a többi. Nem csak a másikban kell keresni a hibát, hanem magunkban is.

Legyen szó bármilyen emberi kapcsolatról, ha tönkre megy, akkor az mindig két ember miatt történik. Mind a két fél kell hozzá, hogy végleg megszűnjön valami létezni.
Igen, képzeld te is hibás lehetsz. Hibázhatsz ott, hogy nem szabtál határt, hogy mindenben elnéző voltál, hogy csendben voltál, amikor nem kellett volna.
Ez van! El kell fogadni. Ilyen a valóság, fájdalmas.

Forrás: http://wall.alphacoders.com/

Mit tehetsz?
Magadra hallgatsz. Első sorban te hozod a döntést és nem mások. A tanácsok azért vannak, hogy meghallgassuk, nem azért, hogy megfogadjuk. Neked kell meghozni a végleges döntést, mert a te saját életedről van szó. Nem azt kell nézni más mit tenne, hanem hogy te mit tennél szíved szerint most.
Tudod mikor fogod megtenni a végleges, mindet elsöprő döntést?
Akkor, amikor kell. Nem előbb és nem későn. Pontosan akkor, amikor annak a személynek mennie kell.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)