Felháborító vázlat egy magyar iskolából

Egyre nagyobb a feszültség a pedagógusok körében. Ez mindenkinek tiszta, ez mindenkinek oké. Tudjuk, hogy mi történik. A szűk környezetemben, aki már régebb óta olvas, az tudja, hogy Andrea és Lacika küzdenek már évek óta az iskolai rendszerrel.  Ismét egy róluk szóló történet következik. 

Itt volt a fél év és Lacika immár az új általános iskolájában tengeti napjait, már másfél éve. Együtt hoztuk meg a döntést, miszerint iskolát kell váltani. Nem volt könnyű, de a család meglépte a dolgot. Eddig minden jól működött. A tanárokkal és az osztállyal meg voltunk elégedve. De az utóbbi hónapokban csak növekedtek a bajok és, ami kiborította a bilit, az egyik órai anyag leadása volt. 
Lacika már felismerte azt a problémát magán, hogy nem tud egyedül tanulni. Segítségre van szüksége. Rendben. Megbeszéltük Andreával, hogy ahogy tudunk, segítünk neki. Kiderült, hogy történelemből a gyerekek már egy ideje nem írnak vázlatot, mert a tanárnő feltette ama kérdést, hogy ki, miből tanul. A gyerekeknek állítólag a nagy százaléka válaszolta azt, hogy a könyvből szerzik be a tudást. Így kerültek bajba – köztük Lacika is- azok a gyerekek, akik csak vázlatból tudtak tanulni, mert a könyv bezavarta őket. Teszem hozzá én sem voltam egy zseni gyerek, nekem is könnyebb volt az iskolai jegyzetekből tanulni. Ott csak a lényeg van, semmi mellék rizsa. 

Vállaltam, hogy a témazáró előtt gyorsan elkészítem az összes anyag vázlatát.  1 hetet dolgoztam rajta, hogy megfelelő legyen, könnyen áttekinthető és különböző színekkel is megspékeltem, hogy könnyebb legyen a tanulás. Szerencsére jól sikerült. Bár mélyen felháborító volt számomra, hogy itthon én azt  a munkát végzem, ami az iskola kötelessége lenne. Tehát a tanárnő helyett dolgozom nagy erőkkel, hogy Lacikán segítsek. Sajnáltam a gyereket.  Hiszen pont abból a témakörből írnak, ami nagyon száraz és jó lenne mellé valami segédanyag, mondjuk egy vázlat. Háborogtam, mint a tenger. Nem tudtam eldönteni, hogy most derogál a tanárnőnek vázlatot írni, vagy úgy van vele, ha én most szenvedek, akkor szenvedjen a gyerek is? 
Mindenesetre időben elkészültem. Annyira nem lett sok és tökéletes lett az anyag. Aztán hétfőn jött a telefon. Megvan az órai vázlat a témazáróhoz. Ezt azért megcsinálta a tanárnő, de még milyen fantörpikus formában. Tömény három oldal egy 10 leckés anyag részből. Szavak és évszámok, meg fogalmak. De semmi nincs kifejtve. Nesze neked tanulj gyermekem, ahogy tudsz! 

Bár nem nagyon olvasható, a lényeg látszik!

Az utolsó oldal!

Komolyan nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek! Ez most tényleg egy nagy témakör összefoglalója lenne? Az én időmben mi kidolgoztuk az anyag végén lévő kérdéseket nem pedig szavakat hánytunk össze a füzetben!
Mégis mi folyik az oktatásban? Mégis mi folyik ebben a városi, állítólag elit iskolában? Nekünk azt mondták, hogy itt fontos a gyerek, hogy itt nincsenek rossz tanuló vagy rossz magaviseletű gyerekek. Kezdünk egyre mélyebben csalódni, a gyerek meg süllyedni a tanulás terén. Most váltsunk megint iskolát? Azt már nem! Nem tesszük ki még egyszer ennek a gyereket, de ez a vázlat egy vicc! Ebből nem tud a gyerek tanulni! 

Mikor megláttam ezeket a képeket szóhoz sem jutottam. Nem tudom mi vár még itt ránk. De baj van, nem is kicsi!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)