Az ember folyamatosan szeretne boldog lenni vagy, ha nem is folyamatosan, de sokszor az életben. Hiszen ez az egy életünk van és arra törekszünk, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak legyünk. De vajon egészséges e a boldogság folyamatos hajszolása és az állandó optimizmus tanulása?
Mindenki boldog és nyugodt életre vágyik. Ezzel persze nincsen semmi gond, de ugye a szivárványhoz eső is kell, nem csak napfény. Előbb meg kell tapasztalni a rosszat, találkozni kell a bánattal és összefutni egy utcasarkon a csalódással. Ezeket pedig meg kell élni, ahhoz, hogy értékelni tudjuk a boldogságot, ami utána jön.
A szerelemben is például ott vannak a konfliktusok, az állandó konfrontációk, amik ugye erősebbé is tehetnek egy szövetséget, ami két ember között köttetett. Sokan egyből szakítanak, vagyis elszaladnak, hogy máshol keressék a boldogságot, de ott is ugyanabba a gödörbe esnek. Meg kell érteni, hogy kell a rossz ahhoz, hogy jó is legyen, mert ez a kettő kéz a kézben jár.
Persze nem kell állandóan depizni és mindent feketében látni. Törekedni kell ettől függetlenül arra, hogy a stresszt, a negatív dolgokat ne fogadjuk örök társul. Mellettük kell megtalálni az örömöt és nem nélkülük.
Az álmainkat is csak optimizmussal és pozitív gondolkodással érhetjük el, de ezek ott rejtőznek az akadályokban, amiket az élet elénk görget. Tudni kell túllépni rajta, el kell azon gondolkozni, hogy vajon ez az akadály, miért is került az utunkba. Mérföldkő is kovácsolható belőle, ha ügyesek vagyunk és észrevesszük, amit észre kell venni.
Én magam is törekszem a pozitív életszemléletre, hogy ne csak a negatív dolgok üljenek mellettem, hanem a pozitívak is. Ha sötétben láttam volna végig az életem, akkor most nem pötyögnék itt, ezen a helyen.
Számos önismereti és pszichológiai könyv született már a témában, hogy segítse azon embereket, akik egyedül még nem találtak rá a boldog életre. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a végső ajtónak a kulcsa a saját kezünkben van és nem a sorok között lapul. A megírt könyvek esetleg mankóként szolgálhatnak az úton, de nem a végső megoldást jelentik. Nyugodtan megvásárolhatóak, de a csodát senki se várja az ajtóban kopogtatni. Sokat lehet ezekből az írásokból tanulni, de kellünk ehhez mi is. Hogyan is értem ezt? Kell egy bizonyos erős fokú elhatározás, hogy mi igenis boldogok leszünk és nem fogunk egy sarokban gubbasztani életünk végéig. Kell az elhatározás, hogy kézen fogom a negatívat is és nem csak a pozitívot. Így lehet teljes egy emberi élet.
Minden emberi kapcsolatunkban megtalálható ez a két dolog. Hiszen emberek vagyunk, egyéniségek így nem érthetünk mindenben egyet. Ez viszont nem jelenti azt, hogy azonnal háborút kell indítani egymás ellen és viaskodni egy életen át. Elvégre emberként képesek vagyunk arra, hogy leüljünk egy nyugodt pillanatban és hangos szavak nélkül megbeszéljük a gondjainkat. Gondolok itt például egy párkapcsolati problémára vagy baráti nézeteltérésre. Ugyanis, ha két ember szereti egymást, akkor ezt képesek megtenni egymásért. Elfogadva, hogy a vita is lehet egészséges, hogy ennek is szerepelnie kell a stáblistán az életünkben nem csak a szeretetnek és a megértésnek.
Kedves olvasó!
Én kívánom, hogy legyen nagyon boldog életed. Kívánom, hogy több öröm érjen, mint bánat. Ha a fájdalom eléd ugrik, akkor ne hátrálj meg tőle, ismerd meg és aztán lépj tovább. Ne hagyd, hogy árnyékként kövessen, de egy kis időre hagyd, hogy az életed része legyen.
Ne légy szomorú! Értékeld az életed minden apró örömteli percét! Keresd nyugodtan a boldogságot, de ne hajszold!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: