Hol kezdődik a függőség?

Sanghajban létrehoztak olyan intézményeket, amik segítik a fiatalokat az internet függődégből való kigyógyulásból. Ezekben a táborokban fizikai erőszaknak is helyet adnak a leszoktatás ” segítői”.
Ennyi nekem azt hiszem elég is volt a cikkből, de nem bírtam nem tovább olvasni. A súlyos testifenyítésekbe eddig állítólag 7 ember halt bele, mert apróbb bűnt követtek el, mint például valaki nem kért engedélyt a mosdóba való kimenetelhez.
Kínában 2008 óta az internetfüggőséget szellemi betegségnek tartják, ezért is hoztak létre ilyen létesítményeket, hogy a betegeket segítsék.

Ennyit Knáró,l most kanyarodjunk le hozzánk és nézzük meg mi is a helyzet a világgal és az internettel. Valóban nagyon sok időt töltünk a számítógép előtt, főleg mióta egy okos fiatalember létrehozta a facebook közösségi oldalt. A fiatalok nagytöbbsége fent van, éli a virtuális életet. Posztolnak, beszélgetnek, csoportokhoz csatlakoznak, zenét és idézeteket osztanak meg. Mondhatni a fél életüket a világhálón töltik és nem a valóságban. Az értékek is megváltoztak, már csak abból kiindulva, hogy a párkapcsolatokat is a facebookhoz igazítják.

Ha van kint egy közös kép, akkor az mérföldkő. Ha kiteszi, hogy veled van kapcsolatban, akkor már biztos, hogy dúl a love és, ha nem hajlandó kitárni a világnak az érzelmeit, akkor nem is szeret igazán. Persze ez mind badarság, mivel minden józan eszű ember tudja, hogy nem ezektől függ egy boldog párkapcsolat.
Közzé akarnak mindent tenni, ami velük történik. Utazások, életben elért eredmények sikerek, érzelmek, szakítás, házasság, gyermek születése. Lassan már minden itt zajlik.

De mikortól számít függőnek az ember? 
A választ megpróbálom leírni. Szerintem akkor számít valaki függőnek, amikor már a valóélet unalmassá válik, amikor már úgy érzi, létezni nem tudna az idővonala és a virtuális élete nélkül. Amikor fél, hogy ha egy nap nem posztolhat, akkor népszerűsége csökken és már nem is számít majd embernek. Amikor egy buli helyen, étteremben, fontos eseményen is percenként posztol vagyis kommentál minden egyes történését. A függgőség szerintem itt kezdődik.
Tudni kell szétválasztani a két életet. Tudni kell, hogy egyes eseményeken nem vehetjük elő a telefonunkat, mert bunkóságnak számít, hiszen alapjában véve csak testben van ott az ember agyban teljesen máshol jár és ezt a körülötte lévők nem igazán díjjazzák.

A mai gyerekek pedig már ebbe születnek bele és ebbe is nőnek fel. Egy 2-3 éves kezében – persze nem mindegyikében-  már ott a táblagép és profibban kezeli, mint a szülei. Az állítólagos “fejlesztő” játékokon játszik, nem pedig kirakózik és építőkockázik.
A kisiskolások is már alkalmazásokkal tömik tele a telefonjukat, hogy az iskolában elfogadják és szeressék őket. A szülők pedig nem merik elvenni a telefont, hiszen nem akarják, hogy a gyermekük számkivetett legyen az osztályban s ezért megalázzák, majd sarokba szorítva terrorizálják. Mert ez folyik a legtöbb iskolában. Van telefonod? Van rajta most menő alkalmazás? Nincs? Akkor Te nem vagy a barátom, mert hozzá se tudsz szólni azokhoz a témákhoz, amikről mi beszélgetünk. Távozhatsz!

Kegyetlen mindezt olvasni, de ez van és néha egyes szülők úgyérzik tehetetlenek ezzel a problémával szemben. 
A játszóterek emiatt lassan megüresednek vagy, ha nem is üresek, akkor ott már bizony csak óvodás és bölcsődés korú gyermekek játszanak, mert a nagyobbak már a számítógép előtt nyomják a tutit.
Ez pedig még nem függőség, hanem ilyen lett a mai világ. A gyerekek,  a fiatalok,  sőt sok felnőtt az internet mellett kapcsolódik ki. Ennyi a történet.

Az világháló teljesen befészkelte magát az emberi életbe. Kinyitotta hatalmas ablakát, aminek segítségével szétnézhetünk a nagy világban, szórakozhatunk, vásárolhatunk, jegyeket foglalhatunk le, programokról tájékozódhatunk, recepteket cserélhetünk és kereshetünk sőt az állásokat is itt böngésszük. Egyszóval itt zajlik minden és muszáj jelen lenni.
Fiatal felnőttként én is a facebookhoz vagyok kötve abból a szempontból, hogy sok távoli barátom van, akikkel csak így tudom tartani a kapcsolatot. Nem osztogatok meg idézeteket, zenét is csak szökőévente egyszer és képeket is csak a távoli barátok miatt töltök fel. Nem gyűjtöm a lájkokat, nem ezért készítem és töltöm fel a képeket. De meg tudok lenni nélküle. Le tudom fogalalni magam.
El kell fogadnunk azt, hogy a világ úgymond modernizálódott. Bár tényleg vannak olyanok, akik valóban kezelésre szorulnak, de meg kell állapítani, hogy ki is az, akinek segítség kell és ki az, akinek pedig nem.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)