A debreceni nagy Tesco parkolójában történt. Éppen a kocsimhoz toltam a kosarat, amikor egy nő lépett oda hozzám. Tiszta volt és valamennyire ápolt is. Pénzt kért tőlem, mert a lakás hitel és rezsi minden pénzét elviszi, és egyedül neveli a gyerekeit. Adtam neki, mert már korábban is találkoztam vele és hallottam már tőle az elmondottakat…. Tovább »

Éppen a hét fáradalmait kipihenve csalinkáztam az interneten, amikor megakadt a szemem egy címen. A cím pár szava mélyen a gondolataimba és a jelenleg kusza lelki világom legmélyére dobott. Megmártózva mindezekben tűnődve bámultam bele a félhomályba, ami most körül ölel. A gondolatmenetemet pedig itt folytatom… Írtam már arról, hogy mennyi önsegítő könyv került már a… Tovább »

 Borzalmas hírt kellett nem rég olvassak. Állat barát vagyok, a két madaram most is itt ül velem az ágyon. Soha nem bántanám őket, sőt igazából örülök annak, hogy végre keresik a társaságomat és bizalmat szavaztak nekem. De az, hogy egy állatot elevenen felgyújtsanak…arra már én sem találtam a szavakat.  Bízom és nagyon bízom benne, hogy… Tovább »

Mind elfáradunk. Nem az egész napos rohanás, a háztartás vezetése, a család egyben tartása, a gyereknevelés. Nem a kézzel fogható dolgokról akar ez most szólni, mert nem csak fizikálisan tud az ember elfáradni. Lelkileg is. Ezt pedig nem lehet csak egy alvással kiheverni, kialudni. Nem tudni mi a pontos recept, hogy mi a felüdülés igazi… Tovább »

Fura az élet, hiszen okoz olyan megpróbáltatásokat, olyan akadályokat, amiket első látásra azt hiszi az ember, hogy nem tudja odébb tolni. Azt gondoljuk, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, aztán persze mégis. Ülünk és bámulunk bele a nagyvilágba és várjuk a csodát, mert egyszerűen tehetetlennek érezzük magunkat. Hol van itt a kiút?  Már pedig kiút… Tovább »

Tüntetés itt, sztrájk amott, de még mindig lenne olyan, ami miatt Pestre kellene vonulni. Mondjuk azon fiatalokért, akik esetleg még az egyetem padjait koptatják, vagy éppen otthon gubbasztanak, mert nem találnak munkát. Értünk ki áll ki? Értünk ki fog beszédet mondani? Lesz majd vajon köztünk egy Sándor Mária?    Már a második munkahelyemnek mondtam búcsút…. Tovább »

Kormos Anett írása engem is arra ösztönzött, hogy a billentyű után nyúljak és sok idő után én is kifakadjak. Miért? 10 éve vágtam bele valamibe gyerek fejjel, aminek még nincs vége, de küzdök érte. Ami pedig a legbosszantóbb, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ezzel a problémával küzd. Mert vagyunk még egy páran! Vigyázat!… Tovább »

A munkanélküliség manapság már lassan szégyen számba megy. Pedig nem szégyen ott hagyni egy olyan munkát, amit nem nekünk találtak ki, vagy esetleg nem megfelelő környezetben zajlik. Persze az embernek görcsbe rándul a gyomra, ha arra gondol, hogy menni kell a munkanélküli központba és ott kivárni a méteres sort. Közben pedig azon agyalni, hogy vajon… Tovább »

Szinte minden munkahelyen vagy iskolai osztályokban esetleg csoportokban előfordulnak konfliktusok. Ezzel semmi probléma nem lenne, hiszen emberek vagyunk és nem mindenben értünk egyet. De hogyan lehetne azt a problémát orvosolni, hogy ezekből a konfliktusokból ne szülessen gyűlölködés vagy hátba támadások? Mit tehetünk mi, hogy ezeket elkerüljük? A problémák sokszor félreértésekből születnek, hogy vagy az egyik… Tovább »

A Tv2-nél történt patália után úgy döntöttem, hogy itt az ideje nekem is megragadni a klaviatúrát és írni. Én most más irányból szeretném megírni a történteket.  Beszélni akarok az őszinteségről, annak hiányáról és, hogy velem együtt hány embernek akarják a Kuss nevet adni.   Hamar rá kellett jönnöm az életben, hogy nyelni és tűrni kell, ha… Tovább »