Demetria

Hogy vagy?

Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Igazából sablonkérdés is lehet, ami megtör egy kínos csendet. Egy kérdés, amely beszélgetést indíthat. Egy kérdés, ami az évek alatt elvesztette azt, amiért igazán fontos volt. Szürke lett és már semmit nem jelent.  Az emberi kapcsolataink olyanok, mint az instant kávé. Pont addig tart. Nem képviselnek értéket, nem szerepelnek benne… Tovább »

Kedves barátaim…

Kedves “barátaim”! Miattatok térek vissza az alapokhoz. Vissza ahhoz a régi motivációmhoz, amikor is megnyitottam az első blogomat, hogy nem tudom elmondani senkinek, elmondom hát mindenkinek. A világba fogom kiabálni újra az érzéseimet, ahogyan csak a csövön kifér, mert jelen pillanatban erre nekem nagy szükségem van.  Állítólag Ti a barátaimnak mondjátok magatokat. Elég furcsán definiáljátok… Tovább »

Koldusbotra jutva

A debreceni nagy Tesco parkolójában történt. Éppen a kocsimhoz toltam a kosarat, amikor egy nő lépett oda hozzám. Tiszta volt és valamennyire ápolt is. Pénzt kért tőlem, mert a lakás hitel és rezsi minden pénzét elviszi, és egyedül neveli a gyerekeit. Adtam neki, mert már korábban is találkoztam vele és hallottam már tőle az elmondottakat…. Tovább »

Kétkeréken életveszélyben

Az elmúlt két hétben biciklivel közlekedtem mivel az autóm éppen gyógyult a szereldében. Nem vagyok egy nagy bringás. Most viszont rákényszerültem erre a helyzetre.  Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy megtapasztaljak élethelyzeteket, amiket most szeretnék veletek is megosztani.  Mikor a főiskolán tengettem a mindennapokat alig vártam a tavaszt, hiszen akkor nem kellett a buszra… Tovább »

Szeptembertől 4 óra, de mi lesz majd tovább?

Már nem tudom hanyaggyára hallom a hírekben, hanyaggyára olvasom a neten, hogy szeptembertől az 1-2. osztályos tanulóknak csökkenteni szeretnék az óraszámaikat. A kezdeményezés jó abból a szempontból, hogy a kicsik válláról szeretnének terheket levenni. Oké! De lehet, hogy nem ez lesz a megfelelő megoldás.  Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az óvoda utáni iskola iszonyatosan megterhel… Tovább »

Megbocsátásról, szilánkokról, múltról és jelenről

Éppen a hét fáradalmait kipihenve csalinkáztam az interneten, amikor megakadt a szemem egy címen. A cím pár szava mélyen a gondolataimba és a jelenleg kusza lelki világom legmélyére dobott. Megmártózva mindezekben tűnődve bámultam bele a félhomályba, ami most körül ölel. A gondolatmenetemet pedig itt folytatom… Írtam már arról, hogy mennyi önsegítő könyv került már a… Tovább »

Éljenek a könyvek, mert igenis menők!

Követem az otthoni híreket. Szeretem Szabolcs megyét, mert van valami különleges, valami igazán értékes benne. Büszke vagyok arra, hogy Szabolcs megyében születtem, ám azt nagyon szomorúan olvastam, hogy egy kezdeményezés kudarcba fulladt. Ettől még van remény. Remélem…  3 éve annak, hogy a Jósa András Múzeum mellett egy telefonfülke új funkciót kapott. Ingyenes könyvtárrá, vagy ha… Tovább »

Állatkínzók: Szenvedjetek majd ti is!

 Borzalmas hírt kellett nem rég olvassak. Állat barát vagyok, a két madaram most is itt ül velem az ágyon. Soha nem bántanám őket, sőt igazából örülök annak, hogy végre keresik a társaságomat és bizalmat szavaztak nekem. De az, hogy egy állatot elevenen felgyújtsanak…arra már én sem találtam a szavakat.  Bízom és nagyon bízom benne, hogy… Tovább »

A pletykafészek

Pletykák mindenhol vannak. Szabadon szárnyalnak és ahol csak járnak, ott mindenhol rombolnak, haragot szítanak és gyűlöletet. Vannak a pletykás emberek, a pletykákat hallgatók és a pletyka tovább adók. Sose értettem, hogy ennek mi értelme, miért olyan jó dolog ez. De látom az embereken, hogy lázasan és izgatottan, már szinte eufórikus élményben úszva mesélik a szaftos… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!