Sinus, tangens, kotangens – Az élet ezzel nem kiszámítható!

14 évet töltöttem tanulással. Van egy szakma a kezemben, amivel sikerült elhelyezkednem és van egy érettségim is. Na, de nézzük csak meg mit is érünk a papírjainkkal. 

Tömték a fejünket minden hülyéseggel, de senki nem készített fel minket igazán az életre, amibe jó formán belöktek, hogy eredj fiam. 
Senki nem készített fel igazán, mert az iskolában nem tanítják a spórolás művészetét, a munkahelyi konfliktuskezelést, a fáradtság tüneteinek leküzdését.
Senki nem mondta el nekünk, hogy mikor érdemes szülni és az sem tanították meg, hogy az elhamarkodott döntéseknek milyen következményei lehetnek. Nem, fontosabb volt a sinus, tangens és kotangens példák megoldása. Mondjuk várom is a pillanatot, amikor ezekkel fogom kiszámolni, hogy mennyit kell fizessek az albiért, amiben élek. 

Tartani kellett volna olyan órákat, ahol elmondják mi történik, ha idő előtt szülök, ha idő előtt férjhez megyek, ha elhamarkodott döntéseket hozok. A magyar tanárom volt az egyetlen, aki próbált minket az életre tanítani, de ez kevés volt. 
Ki volt az, aki azt mondta volna el nekünk, hogy hogyan kell adózni, hogy hogyan érdemes egyszerűebben élni? Senki! Kaptunk egy alap műveltséget és slussz. 
Sokan nem tudunk magunkkal mit kezdeni, mert nem tudjuk, hogy érettségi után merre is menjünk. Állítólag számtalan út áll előttünk, de akkor jó lenne meg is mutatni, hogy ki merre induljon. Kallódunk jobbra meg balra, de nem haladunk sehova. 

Olyan órára is szükség lett volna, ahol megtanítják az emberi kapcsolatok működését. Dolgozatot abból írtunk volna, hogy hogyan bánjunk egymással, hogyan lehetséges sértés nélkül őszintének lenni, hogy mi a következménye a rosszindulatú pletykáknak. 
Érettségin a tétel sorba pedig ott lehetett volna az az anyag rész, amiben kifejtettük volna, hogy mi a barátság és a párkapcsolatok igazi alapja. Mi a hűtlenség, miből fakad és, hogyan lehetne ezt kivédeni. 
A lelki sérelmek kezelését is megtaníthatták volna, hogy hogyan lépjünk túl egy váláson, egy szakításon vagy egy szerettünk elvesztésén. 

Magyarán vannak papírjaink, de igazán nem is érünk velük semmit. Kérdésekkel van tele a fejünk, de a válaszokat nehezen találjuk meg. Pedig az élet igazából ezekről szól, hogy hogyan működnek a kapcsolataink, hogy dolgoznunk és adóznunk kell, hogy túl kell élnünk. A boldogságra való törekvést is tanítani kellett volna, hogy hogyan lenne érdemes saját magunkkal törődni. 

Ennyi. Nekem csak egy kérdésem maradt itt a végére: József Attila és Ady mellett, mikor lesz az, hogy az életet is szigorúan megtanítják nekünk??

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)