Palival az élet: Madarunk lesz!

A nyár elején gondolkodtunk azon, hogy bizony nekünk kellene egy háziállat. Nem tanakodtunk sokáig. Hörcsögöt nem és halat sem kívántunk. Kutyát és macskát az albérletbe nem hozhattunk. Én patkányra vágyom már évek óta, de nem tudtuk volna biztosítani neki a helyet, no meg Szépszemű sem díjazta az ötletemet. 
Mivel gyerekként mindkettőnknek volt papagája, emellett döntöttünk. Vegyünk egy hullámos papagájt. 

Június 4.én már az otthonunkban is tudhattuk Pált. Azóta is színes az életünk és mindennap elmondjuk, hogy mennyire jó, hogy van. Arra viszont senki nem készíti fel igazán az embert, hogy mivel is jár egy madárral az élet. Elsősorban jó tisztázni, hogy porol, csipog, hangoskodik és bizony napirendre is szüksége van. 
Az első szabály, amit felállítottunk, hogy mindig letakarjuk este. Ezzel is megelőzve a reggeli napfény köszöntését, tehát mi sose keltünk még madár cispogásra reggelente. 
Az első hétben sokat böngésztük az internetet, rengeteg papagáj könyvet olvastunk, hogy mindent meg tudjunk tenni ezért a csöppnyi állatért. Sok mindenre persze mi magunk is rájöttünk Pál segítségével. 

Az első és legfontosabb, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy a madár meg van ijedve. Idegen környezetbe kerül, társaitól elszakítva, idegen emberek közé. Fontos, hogy 1 hétig csendesen és távolról beszéljünk hozzá, óvatosan, szinte már lassan haladjunk el a kalitka mellett és ne akarjuk azonnal kivenni. Hagyni kell neki időt, hogy megszokja az új otthont. 

Amit először megtapasztaltunk, hogy nem szerette, ha magára hagytuk. Amikor Szépszemű elment dolgozni 1 órán keresztül csipogott, hívogatta, miközben a bejárati ajtót nézte. Esetleg, ha én kimentem napközben a teraszra, akkor utánam is csipogott. Ez jó pár hétig így ment. Nem szeretett nélkülünk lenni. Fél év után sincs ez másképpen. Aztán persze megtanulta, hogy visszajövünk, nem hagyjuk magára. Az első perctől kezdve, ha elmentünk otthonról elköszöntünk tőle és mikor haza értünk, akkor is köszöntünk neki. 

Bármennyire is hihetetlen nem szabad ezeket a kis madarakat alábecsülni, mert nagyon okos állatok és felfogják, hogy mi zajlik körülöttünk. Ha nem bírod elviselni az állandó csipogást, akkor nem neked való ez a jószág. Értik, amit beszélsz hozzájuk, hogy milyen hanglejtéssel ejted ki a szádon a mondatokat. A másik, amit tisztázni kell, hogy nem minden madár tanul meg beszélni. Pali se beszél még, mivel még kézhez sem szokott. Elég félős. De kötődik hozzánk és mi is hozzá. 

A köszönésre és a kötödésre elmesélek egy nem rég megtörtént esetet. Szépszemű 3 napig nem köszönt el Páltól, amikor munkába ment. Ő pedig nem tudta, hogy gazdája hol lehet. Csak engem látott itthon. 3 napig, amíg Szépszemű nem tért haza őrült csipogással hívogatta és kereste. Nem volt könnyű ezt hallgatni, de rájöttünk, hogy a probléma az volt, hogy Szépszemű csakúgy eltűnt a számára. A 4. napon már elköszönt tőle és nem is csipogott, tudta, hogy most nem tűnt el. Elment és majd haza jön. 

Most mi van? Mit nézel? Igen, idehisztiztem magam. És akkor mi van?

Fogok még hozni történeteket és tapasztalatokat. Mesélek, majd arról, hogy micsoda tollas diktátor a miénk, hogy miként lehet felismerni a hisztit és, hogy hogyan is lehetne elkerülni azt, hogy egy madár irányítsa az életünket. 
Most megyek, mert Palival nem áll meg az élet. Most is éppen követelőzik, persze jogosan. El kell kerüljek egy frontális hisztit 🙂

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)